Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Erkel Tibor (MIÉP) - az egészségügyi miniszterhez - "A finanszírozási rendszer egyedi egészségkárosító következményei" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter:
199 vizsgálatokat, felesleges injekciókat, infúziókat, indokolatlan műtéteket és mindezek következményeit. Gondoljunk csak a félévente végzett csontsűrűségvizsgálatokra, a osteoporosis vitatható hormonkezelésére és a megszaporodó emlőrákos esetekre! A forgalomnöveléssel kapcsolatos tö bbletmunka, a kórházak minőségrontó takarékossága, a létszámhiány, a tárgyi feltételrendszer súlyos hiányosságai következtében a betegellátás, az ápolás színvonalának a romlása tapasztalható, ami ugyancsak kimeríti a veszélyeztetés fogalmát. (15.40) Az ápo lási idő kritikus csökkenése is veszélyeztető tényező, mivel az orvosok a betegeket a vizsgálatok befejezése, a diagnózis felállítása, akár a varratszedés előtt kénytelenek hazabocsátani. A gyógykezelés eredménytelensége, a gyógyszerek mellékhatásai csak a betegek távozása után derülnek ki. Esetek százaival igazolható, hogy a teljesítményarányos finanszírozás - ellenőrzés nélkül - pazarló teljesítményfokozást indukál, ez pedig a betegek egyedi egészségkárosodását vonja maga után. Hogyan kívánja a miniszter úr a fekvőbetegellátás finanszírozási rendszerének anomáliáit felszámolni? Köszönöm szíves figyelmét. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Az interpellációra Mikola István miniszter úr válaszol. DR. MIKOLA ISTVÁN egészségü gyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Egy kis bajban vagyok a válasszal, mert az interpellációban alapvető szakmai tévedés van a kiindulásnál, ugyanis a kórházak finanszírozása nem pontrendszerfinanszírozás. A kórházakat nem pontrendsze r szerint finanszírozzuk, hanem normatív dominanciájú, úgynevezett homogén betegcsoportfinanszírozás van a magyarországi kórházakban. Ilyen értelemben tehát nehéz az interpellációra választ adni, hiszen éppen a normatív finanszírozás az, ami hatékonyságra szorítja az egészségügyi szolgáltatást nyújtót, az orvost, és nem a többletteljesítésre ösztönzi, úgyhogy sajnos hibás az interpellációban a megközelítés. Azt azonban el kell mondanom, hogy sajnos a következtetésekben van egypár nagyon fájó dolog, amit ne m hagyhatok reflexió nélkül. Szó sincs a magyarországi kórházakban arról, hogy emlőket szednének le vagy vastagbélkarcinómákat operálnának, vagy olyan beavatkozásokat, műtéteket végeznének, amelyek nem szükségesek, csupán a teljesítmények fokozásához kell enek, és így az intézeti bevételek növelését szolgálják. Ilyen nincs a magyarországi kórházakban, úgyhogy a képviselő úr figyelmét felhívom arra, hogy azok a megjegyzései, amelyeket ezzel kapcsolatban tett, nemcsak hibásak, hanem aggodalmat kelthetnek soksok, esetleg ezt a parlamenti interpellációs sorozatot néző honfitársunkban is. Szeretném azt is elmondani, szó sincs arról, hogy a kórházakban 15 százalékkal nőtt volna a teljesítmény: tavalyi adat szerint 2,7 százalékkal nőtt. Valószínűleg itt is valami tévedés van, összekeverte a képviselő úr a pontrendszert a normatív dominanciájú homogén betegcsoportfinanszírozással. Az egészségügy azért egy kicsit bonyolultabb, mint hogy ilyen egyszerűen meg lehetne közelíteni - tehát a következtetések alapvetően tév esek. Azt is szeretném elmondani, szó sincs arról, hogy a magyarországi kórházak alapvető működési zavarral küzdenek. Éppen az új finanszírozási rendszer teszi lehetővé azt, hogy beszorítsa az egészségügyi szolgáltatót egy racionális és jó hatékonyságú műk ödésbe. A magyarországi egészségügy a világ leghatékonyabb rendszere. Ha a ráfordításokat, a nyújtott szolgáltatástömeget és annak a minőségét nézem, akkor ekkora ráfordításból nem tudnak sehol a világon minden polgár számára hozzáférhető és normális színv onalú, európai színvonalú egészségügyi ellátást nyújtani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek problémák, vannak, de a világ minden egészségügyi rendszere problémákkal küzd, amelyek gyakorlatilag egy témakörre fűzhetők fel: hogyan lehet az orvosi l ehetőségeket - amelyek csillagászati sebességgel fejlődnek - a nagyon is lineáris vagy éppen
