Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
1961 Amikor a konvertibilitás bejelentése megtörtént itt, a parlamentben, akkor egy napirend előtti felszólalásban kifejtettem azt, hogy ez bizony kedvező azon vállalkozások és magánszemélyek részére, akik megfelelő jövedelme kkel rendelkeznek, azonban a konvertibilitás megteremtésével, a sávszélesítéssel, a pluszmínusz 15 százalékos sávkilengés megengedésével azok az elvárások is jelentősen megfogalmazódnak, amelyek a nemzeti valuta védelmére irányulnak. Ebben a törvényjavasl atban a 3. § foglalkozik azzal, hogy az MNB javaslatára a kormány jogosult legyen legfeljebb három hónapra rendeletben korlátozni a nemzetközi fizetési forgalmat. Ez a korlátozás nem terjedhet ki a természetes személyek számlájáról történő kifizetésre és á tutalásra. Tehát mit foglal magában ez a harmadik passzus, amit mi annyira fontosnak tartunk ebben a törvényjavaslatban? Arról van szó, hogy a 2001. évi inflációs várakozások a szokásosnál nagyobb bizonytalanságot jelentenek, a magyar tőkepénzpiacoknak a k ülső piacokra való ráutaltsága fokozódott. Ebből fakadóan, ha negatív tendenciák jelentkeznek a külgazdasági pozíciókban, illetve az infláció a szokásostól vagy a várttól jelentősen eltér, akkor a kormánynak lehetősége van egy védekezésre. Tehát az alapmot iváló tényező nálunk az, hogy ezt a védekezési lehetőséget a kormány ezen törvényi felhatalmazás alapján kapja meg. Ha jól mennek a dolgok, akkor nyilván rendben vannak mind a pénzgazdálkodási folyamatok, mind pedig a hozzá igazított szabályozási elemek me gfelelőképpen érvényesülnek. Azonban egy képviselőnek - azt hiszem, a MIÉP részéről ez sokszor előtérbe kerül - az óvatosságra, a körültekintő folyamatokra kell törekedni. A jegybank részéről megfogalmazódott, hogy a 2001. év közepén áttekinti az infláció alakulását, és annak fényében esetleg újraértékeli a monetáris politikát. Ez az az inflációkövető rendszer, amelynek a lényege, hogy a jegybank a kitűzött inflációs cél és az inflációs előrejelzési viszonyának függvényében alakítja ki a politikáját. Eszeri nt amennyiben a két szám között eltérés van, a jegybank a monetáris politika eszközeivel, például a kamatokkal beavatkozik. A Nemzeti Bank a reálkamatok megfelelően magas szintjének fenntartásával tudja elősegíteni, hogy a belföldi kereslet az egyensúlyi s zintnél ne növekedjen nagyobb mértékben, és ne hajtsa felfelé az árszínvonalat. Ugyancsak antiinflációs hatású a várt infláció mértékénél alacsonyabb leértékelési ütem, így az árfolyam 2001ben is nominális horgonyként szolgál a gazdasági szereplők számára . Az inflációs célkitűzés egyfajta kommunikációs rendszerként is értelmezhető, hiszen akkor működik jól, ha a hiteles és átlátható jegybank megfelelő célt tűz ki, és ezt, valamint az ebből következő gazdaságpolitikai lépéseket megfelelően kommunikálja a ga zdasági szereplők felé. A sikeres rendszer a várakozásokra is nyilván pozitívan hathat. Az inflációs célkitűzés rendszerének bevezetéséhez jó előfeltétel az MNB részéről a sávszélesítés és a teljes konvertibilitás megteremtése. Tehát elterjedt vélekedés a monetáris politika alakításában, hogy a végső célt, az infláció leszorítását egy úgynevezett köztes célon keresztül valósítják meg. 1995től kezdődően hat éven át ez a köztes cél a csúszó leértékelés és szűk sávban tartása, az infláció szempontjából a nomi nális horgony szerepét töltötte be. 2001 május eleje óta a 2,25 százalék helyett 15 százalékos eltérést enged meg mindkét irányba az MNB a középárfolyamtól. A sávszélesítés hatására erősödni fog a forint, ez pedig az importárak lefelé történő befolyásolásá n és a szigorúbb monetáris feltételeken keresztül leszoríthatja az inflációt. A forinterősödés azonban az MNB tetemes devizakészletei miatt veszteség. A múlt év végén a jegybank nettó devizakövetelései 1828 milliárd forintnak megfelelő értékűek voltak, sőt 2001 április végére már elérték a 2136 milliárd forintot. A kormányzati prognózisok szerint is 5 százalékos forinterősödésnél az átértékelődés akár 100 milliárd forint veszteséget is jelenthet az MNB mérlegében, amit eddig a kiegyenlítési tartalékkal enyh ítettek az átértékelődés okozta veszteségeket kompenzálandó. (14.20)
