Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
1954 A FideszMagyar Polgári Párt tehát támogatja és támogatásra ajánlja az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megköszönöm a felszólalását. Hozzászólásra következik Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Danka Lajos képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Churchill mondta, hogy vannak jó és vannak rossz politikusok. A jó politikusok, az államférfiak nemzedékek ben gondolkoznak. A rossz politikusok viszont választási ciklusokban gondolkodnak. Azért tartottam fontosnak idézni az angol kormányfőt, mert vannak olyan folyamatok, amelyek túlnyúlnak egyegy kormány választási ciklusán. A gazdaság folyamatai többnyire i lyenek, és ezen folyamatok közül az egyik az a folyamat, amely mára gyakorlatilag teljes mértékben konvertibilissé tette nemzeti valutánkat, a forintot. Ez a folyamat nem előzmények nélkül való. Röviden, emlékeztető gyanánt néhány fontosabb dátumról és dön tésről. A Magyar Nemzeti Bank 1992től vezette be a forint sávon belüli változásának lehetőségét, és később ezt több ütemben 2,25 százalékig növelte. 1995ig a magyar jegybank esetenként emellett leértékelte a forintot. 1995ben több, nagy jelentőségű mone táris politikai döntés is született. Ezek közül az egyik az volt, hogy bevezették az előre bejelentett csúszó leértékelés rendszerét, azaz mintegy fél évre előre ismertté vált, milyen mértékű lesz a forint havi leértékelésének üteme. Nagy jelentőségű dönté s volt egy meglehetősen bizalmatlan üzleti légkörben. A másik s legalább ilyen fontos változás pedig az volt, hogy 1995 végén, a szocialistaliberális kormányzás idején a forint - a Valutaalap definíciójának megfelelően - gyakorlatilag konvertibilissé vált . Természetesen ez a folyamat ezzel nem ért véget. Ez a nagy jelentőségű döntés s az ennek megfelelő pénzügyi szabályozás s jogszabályi háttér megteremtése még nem az utolsó pont volt a mondat végén. Mindnyájan tisztában voltunk vele, hogy egy olyan folyam atnak vagyunk a tanúi, amely meghaladja egyetlen kormány ciklusának idejét, és több kormányon keresztül is áthúzódik. 1998ban több rossz tapasztalat is ért bennünket, hiszen nagyon sok pozitív folyamatot akasztott meg az Orbánkormány. Ennek felsorolása n em tartozik e törvényjavaslat tárgyalásának keretébe, ezért szeretnék most kifejezetten a devizaliberalizációról beszélni. Ugyanis miközben rendszeresen bíráljuk az Orbánkormányt azokért a kedvezőtlen tendenciákért, amelyeket kormányzása idején megvalósít , örömmel tapasztalunk minden olyan folyamatot, ha azt látjuk, hogy az Orbánkormány pusztán azért, mert nem ő teremtette meg a konvertibilis forintot, nem vet gátat e folyamatnak, sőt ezeket a folyamatokat továbbviszi. A mai törvényjavaslat, amelyet tárgy alunk, ebbe a folyamatba illeszkedik, ezért ez a folyamatot és ezt a törvényjavaslatot a magunk részéről is üdvözölni tudjuk. Szeretnénk ugyanakkor felhívni arra a figyelmet, hogy ez az új világ nem teljesen veszély nélküli, hiszen a forint korlátlan átvál thatósága fokozott mértékben követeli meg a költségvetési és pénzügyi politika összehangolását, hiszen - ellentétben a korábbi, kötött rendszerrel - a forint is sokkal inkább ki van téve piaci, világpiaci hatásoknak, és ennek nemcsak előnyei, hanem veszély ei is vannak. Azt, hogy ezeket a veszélyeket mérsékeljük, úgy gondolom, mindnyájunknak kötelességének kell tekintenie. Ezért szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy miközben örvendetes módon haladunk előre a forint teljes átválthatóságának megteremtése f elé, a monetáris és pénzügyi politikában felbukkannak olyan jelenségek, melyek ezt a folyamatot veszélyeztetik, és hátrányai számosabbak, mint előnyei.
