Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ ISTVÁN (Fidesz):
1952 néhány jogszabályt, például azt, amely kimondja, hogy hazánkban továbbra is a forint a törvényes fizetőeszköz. Tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és azt támogatni szíveskedjen. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm az államtitkár úr expozéját. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy vane kijelölt bizottsági előadójuk. Gondolok itt a költségvetési, a gazdasági, az alkotmányügyi, az önkormányz ati vagy a nemzetbiztonsági bizottságra. (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Elsőként Sza bó István képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. (13.30) SZABÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államti tkár Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, a devizakorlátozásokról szóló törvényjavaslat - nyugodtan mondhatjuk - mérföldkőnek számít a devizával kapcsolatos szabályozások több évtizedes magyarországi történetében. Több mint fél évszázada éltek együtt a mag yar polgárok a devizagazdálkodás, a devizával kapcsolatos korlátozások különböző formáival. Emlékezhetünk a liberalizáció egyes fokozataira is, így az 1960as évekbeli, a korlátokat csak épphogy lazító lépésekre, majd az 1974ben életbe lépett, a devizával kapcsolatos tevékenységet szabályozó törvényre, amely a rendszerváltás folyamatával elavulttá, idejétmúlttá vált. A hazai és külföldi magánszemélyek, befektetők és vállalkozók egyaránt várták a korlátozásokat feloldó új szabályozást. E várakozások közepet te született meg a most előttünk levővel hatályon kívül helyezendő 1995. évi, devizáról szóló törvény, amelyet a Fidesz parlamenti frakciója is üdvözölt; megfogalmazódtak ugyan bizonyos aggályok, amelyeket a Hornkormány gazdaságpolitikája iránti bizalom h iánya is és a rendkívül magas, 18ról 30 százalékra szökő infláció váltott ki. Az 1995. évi törvény még mindig fenntartott azonban bizonyos korlátozásokat, ezek teljes körű lebontására irányul a most tárgyalás alatt álló törvény. Ha felelevenítjük a deviza liberalizáció különböző fontos állomásait, visszatekintve láthatjuk, hogy az 1996. január 1jén hatályba lépett devizatörvény nyomán a forint konvertibilissé vált a fizetési mérleg folyó tételei tekintetében, a tőketételek azonban részlegesen még korlátozo ttak maradtak. 1996 derekán lehetővé vált az OECDországok kormányai által kibocsátott kötvények és az első osztályú adósnak számító OECDtagországban lévő székhelyű vállalkozások értékpapírjainak megszerzése és kibocsátása; 1997. január 1jén az OECDtago rszágokban lévő székhelyű befektetési minősítésű, az előzőeknél szélesebb kört magába foglaló vállalkozások értékpapírjainak megszerzése, belföldön való kibocsátása. Megszűnt a turistakeret, azaz a belföldi természetes személyek forintért korlátozás nélkül vehettek konvertibilis valutát. 1998. január 1je óta külföldi székhelyű vállalkozások fiókot nyithatnak Magyarországon, amelyek devizabelföldinek minősülnek, ezzel bővültek a külföldiek gazdasági letelepedésének lehetőségei. Belföldiek szabadon vásárolha tnak külföldön ingatlant, devizahatósági engedély nélkül építkezhetnek külföldön. Az OECDtagországokban lévő székhelyű bármilyen, az előzőeknél szélesebb kört magába foglaló vállalkozások értékpapírjai megszerezhetővé, kibocsáthatóvá váltak. Az 1998. évi LXXII. törvény 1999. február 1jén hatályba lépő rendelkezései szerint az EU állampolgárai számára egyéni vállalkozás formájában lehetővé vált a magyarországi letelepedés. 2000 januárja óta belföldiek az OECDtagországok viszonylatában egy éven túli hitelt nyújthatnak.
