Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
1928 befizetését garantálni tudják. Tehát én a visszavonás mellett az átláthatóbb viszonyok megteremtésére is javaslatot tettem. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi szeretnénk azt elkerülni, ami az előző ciklusban a Magyar Nemze ti Bank bécsi székhelyű CW Bankján keresztül Surányi György egykori bankelnök aktív közreműködésével történt, hogy füstös indián kaszinókban a Magyar Nemzeti Bank, illetve a CW Bank pénzét elkártyázták, elszerencsejátékozták. Most pedig, amikor a CW Bank v eszteségei nyilvánvalóvá váltak, csődbe ment a bank, felszámolás alatt van, eközben 100150 milliárdos konszolidációs kötelezettség nehezedik a kormányra, de végső soron nem a kormányra, hanem az adófizetőkre, tehát ránk. Ezért mondjuk azt, hogy a szerencs ejátékpiac teljes körű áttekintésére van szükség. Úgy erősítsék meg, úgy építsék fel ezt az új rendszert, hogy benne a Szerencsejáték Rt.nek mint többségi állami tulajdonú cégnek a lehetőségeit tovább fokozzák. Jó az az üzletpolitika, amelyet a Szerencse játék Rt. az elmúlt években, évtizedben folytatott - ezt kell tovább erősíteni. Ezt az üzleti politikát, amely egy állami cég révén megvalósul, önök közvetlenül is tudják befolyásolni, hiszen a kormányzatnak a többségi állami tulajdon alapján lehetősége va n arra, hogy egy állami cég működésébe beavatkozzon. Erre a társasági törvény az igazgatótanácsi, felügyelőbizottsági eszközökön keresztül lehetőséget biztosít. Én erre sarkallom önöket, hogy ezt a lehetőséget ne hagyják parlagon, ne hagyják kihasználatlan ul. Utaltam a lóversenysport tarthatatlan helyzetére. Az 1800as években Széchenyi István az egyik művében, a Néhány szó a lóverseny körül című írásában úgy fogalmaz, hogy "Mi szükséges ekképpen, hogy Hazánkban a' Lódolga mozgásba, életbe jöjjön 's nem sok ára virágozzék és gyümölcsözzék?" Majdnem kétszáz év elteltével ez a kérdés, Széchenyi István felvetése úgy válaszolható meg: igen, ehhez az kell, hogy az állam, a kormányzat a kezébe vegye a dolgokat mind a lótenyésztés, mind a lóversenysport, mind pedig a rá épülő szerencsejátékok tekintetében, és felelősen, az önálló kormányzati autonómia eszközeivel, lehetőségeivel élve avatkozzon be a folyamatokba. Köszönöm a figyelmüket. (11.40) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Kétp erces időkeretben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Borzasztó furcsa hozzászólása volt a z imént. Akkor, amikor a keddi napon egyértelművé vált, hogy csak a MIÉP szavazataival tudnak mindent keresztülvinni a Házon, akkor furcsa összerakni a MIÉPet az MSZPvel. Egyébként egy kifejezett szakkérdésről beszéltem; semmi keresnivalója a törvénynek a zárszámadásban. Azt mondtam, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt önállóan kell behozni a Házhoz, önállóan kell róla hosszasan vitázni, nem lehet eltekinteni a társadalompolitikai hatásaitól. Az képtelenség, hogy akkor, amikor az általános vitát és a részletes vitát is időkeretben tárgyaljuk, és folyamatosan időzavarban vagyunk, nem tudjuk elmondani, kifejteni értelmesen a mondanivalónkat, mert rövid az idő, ezt még megterheljük egy szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat vitájáva l is. Erre irányul a javaslatunk. Nagyon szeretném kérni, hogy fontolja meg az államtitkár úr, fontolja meg a kormány, hiszen látható módon olyan súlyú kérdésről kell vitát folytatnunk, ami ebbe a vitakeretbe nem fér bele. Borzasztóan sajnálom, hogy olyan módon kiforgatta államtitkár úr a mondanivalómat, ahogy azt tette. Nyilvánvaló, hogy két percben ezt nem lehet megkontrázni, több időnk meg egyszerűen a mai vitában már nincsen arra, hogy erről a kérdésről beszéljünk.
