Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 19 (234. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1915 magánn yugdíjpénztáraktól. (Babák Mihály: Szó sincs róla!) Hát dehogynem, képviselő úr, nem engedik, évről évre, hogy növekedjen a befektetett pénzük hozadéka! Ezt értéktelenítik el a kormánypártok a törvény erejével! (Babák Mihály: Ez nem igaz!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. T isztelt Hölgyeim és Uraim! Egy dolgot elfelejtenek, tisztelt képviselőtársaim a másik oldalon, mégpedig azt, hogy amikor önök létrehozták ezt a magánnyugdíjpénztári rendszert, akkor nem tettek mást, mint egy olyan kitűnő rendszert hoztak létre, hogy az ál lamnál maradt minden teher, az állami nyugdíjpénztárban maradt minden teher: a rokkantsági nyugdíj, az özvegyi nyugdíj, és minden olyan teher, ami üzletileg nem éri meg egy magánnyugdíjpénztárnak. (Göndör István: De nem így van!) Ez a kormány nem tett semm i mást, mint azt mondta, hogy abban az esetben, ha a magánnyugdíjpénztárak vállalják, hogy az özvegyi nyugdíjat, rokkantsági nyugdíjat és a különböző ilyen terheket is szívesen átvállalnak a magánnyugdíjpénztár keretén belül, akkor azt tehessék meg. Nem le het egy olyan rendszert szabadon választottnak tekinteni, ami arról szól, hogy itt egy teljesen tiszta rendszer van és teljesen tiszta üzleti szféra van, ebbe a rendszerbe megyek át, és minden teher, ami ott van a másiknál, azt pedig ott hagyom! (Lenártek András: Így van!) És milyen választás az, amikor azt kell eldönteni, hogy olyan helyre vigyeme a nyugdíjjárulékomat, ahol egyébként terhek vannak, és nem látom azt a garanciát az egész nyugdíjrendszerben (Keller László: Butaságot beszélsz! Nem ismered a r endszert!) , amiben valamifajta jövőt is látok (Göndör István: Nem mondasz igazságot!) , hanem egy olyan rendszerbe megyek át, ami egy sokkal tisztább és gazdaságilag is rendezettebb viszonyok között van? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát azt gondolom, hogy ne beszéljünk itt fölöslegesen olyan dolgokról, amelyek nem állják meg a helyüket. Nézzék meg, hogy erről van szó, erről az egyszerű tényről van szó: önök csináltak egy kitűnő üzletet egy bizonyos körnek, amire egyébként a magyar társadalom egy részének sz üksége van... (Bauer Tamás: Kétmillió embernek.) , egy részének szüksége van, és olyan döntési kényszerhelyzetet hoztak létre, amelyből az emberek úgy döntöttek, hogy ebbe az irányba is elmennek. Erről van szó! Köszönöm szépen. (10.40) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Frajna Imre feltett nekem egy kérdést, hogy az alkotmány mely passzusára hivatkozva mondom azt, hogy alkotmánysértő. Nem tudom, szokotte ön alkotmánybírósági határozatokat olvasni (Dr. Frajna Imre: Szoktam! - Sasvári Szilárd: Szokott, azokkal kel, azokkal fekszik!) Azzal szoktak kezd ődni, hogy idézik a 2. § (1) bekezdését: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."; és a legtöbb alkotmánybírósági határozat ebből vezeti le az ítéletet; emellett a 13. § (1) bekezdése: "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jog ot."; valamint az a rendelkezés, a 9. § (1) bekezdése: "Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.", ezek azok az alkotmányos pontok, amelyeket az önök módosításai sértenek .
