Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az ügyrendi bizottság általános érvényű és eseti jellegű állásfoglalásáról: - Mentelmi ügyről - Gyorsíró-világbajnokság eredményéről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
20 döntéséhez elénk kínál. Becsület annak, aki így jár el, köszönet is érte, legyen az parlamenti képviselő vagy egy szakmai testület, értelmiségi csoport vezetője. Köszönjük meg neki. Számos vitakérdés van a parlamenti pártok k özött, de még a pártokon belül is, hogy találjuk meg a legjobb megoldást. Néhány ilyen vitakérdést a miniszterelnök úr is említett. Az egyik ilyen sürgetően előttünk levő feladat a külső üzletrész kérdése. (15.20) Valóban, e hétvégén a Karsai úr által össz ehívott tanácskozáson megfogalmazódott az a javaslat, hogy valamennyi üzletrészt vásárolja vissza névértéken a kormányzat, illetve a kormányzat által felkért részvénytársaság. Meggondolandó ez, ahogy a miniszterelnök úr felvetette, és én is azt gondolom, h ogy aggályos egy ilyen javaslat. Ne feledjük el, az elmúlt években ezeket az üzletrészeket az egykori téeszelnökök, termelőszövetkezeti vezetők, menedzsment nemegyszer 51012 százalékért vásárolták meg. Ha most ezt a javaslatot megfogadnánk, egy csapásra nem kis pénzből - hiszen itt 100150 milliárd forintról van szó - 90 százalékos hasznot hajtanánk ezeknek az embereknek, akik valamikor, vagy megtévesztve, vagy nem a téesztagokat, 510 százalékért szerezték meg ezt. Továbbra is azt gondolom, hogy az alany ilag jogosultak, bizonyos értelemben rászorultak, téesznyugdíjasok esetében, az első kézből szerzőknél kell ezt a munkát elvégezni, és megfontolandó - én semmiképpen sem támogatnék egy olyan javaslatot, amit a hétvégén hallottunk , hogy a téeszlobbi kezéb en lévő üzletrészt is állami pénzből névértéken megvásároljuk, busás haszonnal jutalmazva így az egykori vezetőket. (Várhegyi Attila: Így van!) A másik fontos kérdés, amire a miniszterelnök úr utalt, és itt a parlamentben némi vita bontakozott ki - noha ne m szokás a felszólaló szavába kiabálni, ezt néhányan megszegik , az oktatás támogatásával kapcsolatos. (Dr. SzentIványi István: Te is megszegted!) Vita bontakozott ki abban, hogy vajon elérhetőe az a cél, amit célul tűztünk magunk elé, hogy Magyarország on minden második fiatal egyetemen, főiskolán tanulhasson; elérhetőe vagy sem a kormány legutóbbi döntése, amivel a felsőoktatási keretszámokat megállapította, azaz, hogy a jövő tanévben, 2002 őszén ez már eléri a korosztály 42 százalékát. Volt olyan elle nzéki képviselő, aki bekiabált, hogy ennyi érettségiző sincs. Valóban, amikor ők irányították ezt a tárcát, alig haladta meg ezt a százalékot, amikor átvettük a tárca irányítását, ez 60 százalék alatt volt; ma már 71 százalék fölött van. 38 százalék most a z egyetemre, főiskolákra járók aránya, és jövőre, a kormány döntésének köszönhetően, a finanszírozott hallgatókkal együtt ez eléri a 42 százalékot, azaz az európai uniós országok átlagát. De nekünk e fölé az átlag fölé kell mennünk, ha azt akarjuk, hogy Ma gyarország tanultabb, képzettebb fiataljaival és munkaerejével legyen vonzó, és ne azáltal, hogy itt olcsóbb, negyedötöd áron lehet megvenni a munkaerőt, mint Németországban vagy Hollandiában. Márpedig ezt akarjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.) Lehetne még hosszan taglalni a részleteket arról a tíz pontról, amiről a miniszterelnök úr beszámolt, de szóba került az, hogy nincs is azzal gond, amit a kormány tesz vagy amit a kormány csinál; én is így látom egyébként, egyetértve nem egy ellenzéki társammal. Inkább abban látnak gondot, amiről nem beszél, hiszen a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés miért nem kerül itt szóba. Kelle erről a miniszterelnöknek beszélnie egy parlamenti évadnyitó ülésen? Valóban, az elmúlt hónapokban, az elmúlt fél esztendőben a magyar p olitikában, közbeszédben egyre több a személyeskedő, durva támadás, nemegyszer gyűlöletkeltés, és valóban úgy látom, hogy nem egy politikusnak nem marad más választása, mert nem talált a kormány munkájában komoly kivetnivalót; a részletekről ezer órán kere sztül vitatkozhatnánk, de mert nem talált ilyen kivetnivalót, hát nincs más választása, mint a sárba rángatni mindent, eszményt, intézményt, embereket - mindent. Ez az, amiről kérdés, hogy kelle itt beszélni vagy nem kell. Nem hiszem, hogy a miniszterelnö knek egy ilyen évadnyitó ülésen ezt szóba kellene hoznia. Az gondolom, helyes az, amit a miniszterelnök úr választott; teszi a kormány a dolgát, meghozza a döntéseket, elenged hozzájárulásokat, megszavaz támogatásokat, otthonteremtési programot vagy akár a diákhitelt, és nem kell részt vennie ebben a gyűlöletbeszédben, ami bizony a nyáron folyt és elborította a magyar közbeszédet.
