Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Font Sándor (MDF) - a honvédelmi miniszterhez - "Mikor kapják meg elmaradt munkabérüket az 1951 és '56 között katonai behívóval kényszermunkát végzett tartalékosok és sorkatonák?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FONT SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
181 Font Sándor (MDF) - a honvéd elmi miniszterhez - "Mikor kapják meg elmaradt munkabérüket az 1951 és '56 között katonai behívóval kényszermunkát végzett tartalékosok és sorkatonák?" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : A képviselő úr a választ elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Font Sándor, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be a honvédelmi miniszter úrhoz: "Mikor kapják meg elmaradt munkabérüket az 1951 és '56 között katonai behívóval kényszermunkát végzett tartalékosok és sorkatonák?" címmel. Tessék, képviselő úr! FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Rákosirendszerben katonai behívóval kényszermunkát végeztettek, de eddig három kormány szerint sem voltak méltóak a kárpótlásra. Ugyanakkor a világ más részein bírósági ítéletek kényszerítik ki az egykor i német cégeket az elmaradt munkabérek kifizetésére azoknak, akik a második világháború alatt náluk kényszermunkát végeztek. Magyarországon 1951 és '56 között katonai behívóval tartalékosokat és sorkatonákat is kényszermunkára vittek, méghozzá olyan módon, hogy munkabérüket rendszeresen elszámolták, s egy összegben átutalták az akkori Honvédelmi Minisztériumnak. A kiválasztás politikai diszkrimináció alapján történt; rendszerint az úgynevezett kulákbesorolásúak gyermekeit, valamint az 1945 előtti időszakban a közigazgatáshoz, államigazgatáshoz, politikához kapcsolódó személyek gyermekeit különítették így el. Már 1956 őszén a forradalom előtt felismerte az akkori Országgyűlés honvédelmi bizottsága, hogy ez az eljárás törvénytelen, és ellentétes a kényszermunk a tilalmáról szóló genfi egyezménnyel. A hadkötelezettség része lehet esetenként ugyan a fizikai munka, de nem minősíthető annak a több éven át tartó rendszeres, ellenérték nélküli fizikaimunkavégzési kötelezettség. Az akkori hatályos jog szerint még a mu nkára fogott rabok is megkapták rabkeresményüket, bár önkényesen vonták le abból a rabtartás költségeit, de a katonai behívóval kényszermunkát végzők nem kaptak semmit. Ők a muszosok. Pontosan megállapítható, hogy ez az összeg kiket illet, hiszen a nyugdíjkiegészítés elbírálásakor a Kárpótlási Hivatal minden egyes igényt egyedileg elbírált, tehát újabb eljárás és bizonyítás nem kellene, mert minden ügyben van jogerős és érvényes határozat. Az azóta bekövetkezett haláleseteket is figyelembe véve az érintett ek létszáma ma körülbelül 10 ezer fő. A Honvédelmi Minisztérium tette zsebre annak idején az elszámolt munkabéreket, és a végzett munka eredménye - mint repülőterek, laktanyák, tiszti lakások - szintén a minisztérium birtokába került, sőt ma is jelentős be vételt hoznak, mint például a taszári repülőtér. A megoldási javaslat a következő. Egyszerű HMrendelettel hatálytalanítani kellene az akkori katonai behívókat, azaz elismerni, hogy a behívó csak a kényszermunka leplezésére szolgált, ettől a jogi aktustól jogalap nélkül kényszermunkára hurcoltakká válnának az érintettek. A Pofosz kereteiben működő Musz '5156 tagozatával meg kell egyezni a csökkentett összegű életjáradék formájában történő munkabér kifizetésében, és ezt ugyancsak rendelettel meg kellene áll apítani. Ezzel a kevés bonyodalmat okozó egyszerű megoldással megoldható az az igazságtalanság is, hogy míg a jobboldali diktatúra munkaszolgálatosainak anyagi és erkölcsi elismerése biztosított, addig a mai napig a baloldali diktatúra munkaszolgálatosai m ellőzöttek lettek. Köszönöm a figyelmét. Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) :
