Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1696 Legutóbb egy olyan javasla t született ez ügyben, amely a célba nem ért 1 százalékokat, a szervezeteknek felajánlott, de általuk nem kért vagy nem megkapható összegeket is eljuttatja egy parlamenti csatornán keresztül az egyesületekhez, alapítványokhoz, ez egyébként évről évre körül belül - a tapasztalati számok ezt mutatják - 300 millió forint, ami egy jelentős összeg a magyar civil szféra támogatását tekintve. Ez tehát egy újabb pillér, amely most már, az idén felállt és szolgálni tudja a magyar egyesületi, alapítványi világot. A ma gyar egyesületi, alapítványi világ, a nonprofit szféra, a közhasznú szervezetek világa fejlődött, folyamatosan fejlődött '96ig és azután is, és ennek a fejlődésnek volt olyan része, kísérője, amely a civil szervezetekkel kapcsolatos jogi kérdésekben nyilv ánult meg; fejlődtek a jogszabályok is, újabb és újabb olyan törvényjavaslatok készültek, amelyek az egyesületi, alapítványi világ működését segítették. 1997ben fogadta el a tisztelt Ház a közhasznú szervezetekről szóló törvényt, ez az a törvény, amely be vezette a kiemelkedően közhasznú szervezeti és a közhasznú szervezeti kategóriát, egyúttal pedig azon szervezeti kategóriát is, amely azokat a szervezeteket tartalmazza, amelyek ebbe a két csoportba nem tartoznak. Mondhatjuk, hogy ez a törvény is jól haszn osult a bevezetés óta, hisz a magyar civil világ jelentős része, körülbelül 20 ezer szervezet kért és döntő többsége kapott is ilyen minősítéseket, illetve az újonnan létrejövő szervezetek is egyre inkább élnek ezzel a lehetőséggel. Nyilvánvaló, hogy egy 1 996ban született törvény, ez az 1 százalékos, majdan 1 plusz 1 százalékos törvény nem vehette még figyelembe a '97ben elfogadott, közhasznú szervezetekről szóló törvényben meglévő rendelkezéseket. Mit mondott ki alapvetően az 1 százalékos törvény, mit vá laszolt arra a kérdésre, hogy kik kaphatnak ilyen támogatást? Azt válaszolta, hogy azon egyesületek, alapítványok, amelyek legalább három éve megkezdték a tevékenységüket, három naptári évre gondolt a jogalkotó. Egy kivételt tett a szervezeti típusok közöt t: a közalapítványokra azt mondta, hogy az ő esetükben egy év, egyéves működés is elégséges ahhoz, hogy kedvezményezettjei lehessenek a törvénynek. De közben a közhasznú és kiemelkedően közhasznú kategória bevezetésével egy új helyzet állt elő. A mi javasl atunk éppen azt célozza, hogy a két törvény ilyen módon összhangba kerüljön. Azt mondjuk és azt javasoljuk, hogy azon szervezetek, amelyek kiemelkedően közhasznú minősítéssel és ehhez megfelelő igazolásokkal is rendelkeznek, már egyéves működés után kedvez ményezettjei lehessenek az 1 százalékos törvénynek. Azt is javasoljuk, hogy a közhasznú minősítéssel rendelkezők kétéves várakozási idő után kaphassák meg a felajánlásokat. Mindazon szervezetre pedig, amely ezen minősítésekkel nem rendelkezik, természetese n az a hároméves várakozási idő maradna érvényben, amely a törvény alapelképzelésében is szerepelt. Azt gondoljuk, hogy így összhangba hozzuk a két törvényt. Azért tartjuk ezt fontosnak, mert minden általános, érdemi dolog ezt indokolja, hiszen egy közhasz nú alapítvány akkor válhat kiemelkedően közhasznúvá, ha államilag, törvényben előírt feladatot vállal át, és szerződéssel is rendelkezik erről valamilyen állami szervezettel, a gyakorlatban ezek döntően önkormányzattól átvállalt feladatok és önkormányzatta l kötött ellátási szerződések a civil szervezetek részéről. Egy közalapítvány - amely már '96ban is megkapta az egyéves lehetőséget - pedig olyan alapítvány, amelyet állami szervezet, önkormányzat, a kormány, az Országgyűlés hoz létre olyan célra, amely t örvényben előírt kötelezettség. Ugyanúgy törvényben előírt kötelezettség ellátása a feladata egy közalapítványnak, mint adott esetben egy kiemelkedően közhasznú szervezetnek, egyesületnek vagy alapítványnak. A tevékenységrendszer tehát mindenképpen indokol ja azt, hogy ezt az egységesítést meglépjük. Az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy nagyon fontos lenne ez, és nyilván, ha meglépünk egy ilyet, akkor a közhasznú kategóriára - tehát nem a kiemelkedően közhasznú, hanem a közhasznú - szervezeti kategó riára is gondolnunk kell. Mi úgy látjuk, hogy a tényleges kétéves működés az ő esetükben is elégséges ahhoz, hogy ne legyenek olyan aggályaink, hogy valaki csak azért alakít egy
