Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. GIDAI ERZSÉBET, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1683 különbözeti vizsgák letételét, mert így nem azonos, nem egyenértékű az a külföldi oklevél, amelyet itt, Magyarországon kívánnak honosítani. Vagyis e z azt jelenti, hogy amikor itt harmonizációról beszélünk, akkor nemcsak a diplomák vagy oklevelek harmonizációját kell kiemelni, hanem a mögé helyezett tudásanyagot és a mögé helyezett tananyagot is oda kell tenni, különben rendkívül torz képet kapunk. Én elég jól ismerem a nyugateurópai gyakorlatot. Bizony nem lesz az a német, angol vagy dán egyetem, amely, törvény ide vagy törvény oda, honosítani fogja ezt minden egyéb követelmény nélkül, viszont Magyarországon sem fogják majd - az egyetemi autonómiára g ondolok - elfogadni azokat a diplomákat, amelyek mögé nem tudnak megfelelő tudásanyagot helyezni. Ennek kapcsán rendkívül eltérőek azok az oklevelek, amelyek ma Európában mozognak. Itt még három dolgot szeretnék kiemelni a törvényből, az egyik az átjelentk ezés kérdése. A miniszter úr erre külön kitért; elfogadható, hogy itt különböző ágazati szempontokat kell érvényesíteni, de átjelentkezést nem tudok elképzelni például különbözeti vizsgák letétele nélkül. Tehát nincs olyan két curriculum, amely teljesen eg yforma lenne. Úgyszintén nem tudom elfogadni a 7. oldalon azt a kitételt, hogy a külföldi oklevél elismerhető, ha megállapítható - c) pontként - a végzettségi szintek azonossága. Mit értünk a végzettségi szintek azonossága alatt? Az oklevél erre vonatkozóa n nem ad eligazítást - persze egy orvos esetében ad ; vannak olyan területek, amelyeknél nem egyértelműen ad eligazítást. Mondjuk, egy műszaki menedzser - ez a kedvenc területem, és ilyen nemzetközileg is van , azt mondja, hogy ő közgazdász - ez így nem igaz. Ezt támogatja a másik rendelet, amelyik kimondja, hogy aki honosíttatja az oklevelét, az gyakorlatilag elmondhatja, hogy ő mire szeretné honosítani - ez is benne van az I. fejezet 2. § (4) bekezdésében. Ez így önmagában nem fogadható el, és nem is hi szem, hogy valaki ezt elfogadja, mert akkor fennáll az a helyzet, hogy bizonyos oklevelek mögé ő olyan honosítást kíván, ami nem felel meg a mi oktatási rendünkben az általa honosítani kívánt oklevélnek. Ezért továbbra is rendkívül fontos az, hogy az oklev elek mögötti tudásanyag összehasonlítására vonatkozóan is egyfajta egyenértékűséget vagy összehasonlíthatóságot meg tudjunk állapítani, mert különben igen eklektikus, szanaszét szóródó és nagyon rossz lesz ez a fajta honosítás. Végül egy dolgot szeretnék m ég kiemelni. A miniszter úr említette, hogy nagyon jó ezeknek az okleveleknek és bizonyítványoknak az elismerése, honosítása, mert ezzel gyakorlatilag a munkaerő áramlását tudjuk serkenteni. Ez illúzió, és ebből ki szeretném ábrándítani, mert az kétségtele nül jó, ha valaki közgazdásznak vagy orvosnak tanult, és elmegy Norvégiába, ott most éppen keresik az orvosokat, és orvosként elhelyezkedik - ott nem várják meg ezt a honosítást, anélkül is elhelyezkedhet a szakmájában. Viszont ha idejön majd valaki, mondj uk, a yorki egyetemen, vagy Manchesterben vagy az Oxfordon végzett, és itt nekünk vagy a hallgatóinknak, vagy a gazdaságnak fogja a tudását átadni, ez a munkaerőmozgás azért nem így működik; ezek mögött meghatározott meghívás van, ez nem szabad mozgású mun kapiac NyugatEurópában, nem beszélve arról, hogy rendkívül sok féket építenek be. Itt a német hétéves moratóriumra gondolok például; olyannyira, hogy ma már Németországban közölték, és nem olyan régen ezt egy cikk is összefoglalta, hogy kétévente felülviz sgálják, mennyire tesznek például Magyarországon eleget azoknak a követelményeknek, hogy esetleg hét év után a munkaerő szabad áramlása előtt az akadályokat fel tudják oldani. Természetesen ez fordítva is igaz. Tehát itt elsősorban a multinacionális cégek fogadják be ezt a munkaerőmennyiséget, de azért a szakképzett, magasan kvalifikált munkaerő, amennyiben megfelelő jövedelmezőséget biztosítani tudnak az adott országban és itt, Magyarországon is, akkor nem fog nagyon erőteljesen rákapcsolódni erre a várt migrációs folyamatra; és ez nem is lenne szerencsés véleményem szerint, vagy legalábbis hosszú távon nem szerencsés, ha elhagyja ezt az országot. Köszönöm szépen.
