Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
1671 Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Egy törvény és egy törvénytervezet természetesen nem receptkönyv. Elég nagy baj lenne, ha valaki a magyar jogtárat átnézve ilyenként szeretné használni a mi eddigi törvén yeinket. Az azonban egyegy törvény esetében, főleg egy ilyen horderejű kérdésnél döntő, hogy mi számíthat kiemelt politikai figyelemre, támogatásra; megtaláljuke benne azokat a területeket is, amelyeket én hiányoltam a törvényjavaslatból; jelezzüke kife lé másoknak, hogy ugyanolyan jelentőségű, fontosságú területekként tartjuk őket számon, mint a szakképzés, alapképzés, átképzés különböző területeit. Balczó képviselő úrnak pedig azt mondom: van arra példa, nem is kevés, az európai uniós országok jelentős részében, hogy egy törvényi koncepcióval szabályozzák ezt a nagyon bonyolult és nagyon összetett területet. Egyformán képesek megjelölni a legfontosabb területeket, a hozzájuk rendelt állami garanciákat, az egész állami felügyelet és szakmai kontroll rends zerét. Ha ezeket tanulmányozták volna a törvény kidolgozói, előkészítői, találhattak volna olyan analógiát, amelyhez igenis adaptálni lehetett volna a magyarországi viszonyokat is. Köszönöm a szót, elnök asszony. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Ilyen későn és ennyi gondolat után jó is, nem is felszólalni. Mindenesetre Jánosi képviselőtársam megemlítette, hogy a beruházás az emberi tőkébe igen lényeges dolog, nagyon fontos dolog. Hadd említsem meg Theodore Schultz munkáját, aminek ez a címe; szerencséje az emberiségne k, hogy ez az amerikai közgazdász agrárközgazdászként kezdte a munkáját, és aztán lett oktatáskutató, ezzel nagyon sokat segített a tudásipar, a tudástársadalom kifejlődésében. Az ókorban Aufidius a hírnöknek mondta, hogy hozz hírt, hogy lépteimet a világ ritmusához igazítsam. Az információ, a hír, a tudás az ókorban is nagyon fontos volt, de Schultz és más neves oktatáskutatók óta és a társadalom fejlődése révén egyre fontosabb. Balczó Zoltán képviselőtársam és Jánosi képviselőtársam, mások is sokat szólta k a tudásalapú társadalomról, azonban ezen tudásalapú társadalom alapján kialakult a tudásiparú gazdaság. Hadd említsem meg Peter Ducker gondolatait, akinek a könyvét már többször lefordították magyarra. Ennek az amerikai menedzsmentkirálynak a gondolata 1 993ban úgy hangzik, hogy a hagyományos termelési tényezők ugyan nem szűnnek meg, de másodlagossá válnak. Ezen termelési tényezők felhasználásának hatékonyságát a tudástermelés határozza meg. A leggazdagabb országokban a bruttó hazai termék több mint 50 sz ázalékát a tudásipar állítja elő, és tíz munkahelyből nyolc a tudásiparban jön létre. Az amerikai központi bank, a FED elnöke is bizonyítja a tudás fontosságát, amely szerint az Egyesült Államokban tonnában mérve száz év során csökkent a termelés súlya, ug yanakkor értéke meghússzorozódott. Robert Fogel 1999ben még szemléletesebben beszél erről, amikor megállapítja, hogy az összes fogyasztási szükségleteknek a materiális szükséglet csak 12 százalékát teszi ki. Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy a tudás vált uralkodóvá a világban, és a képzésben, a felnőttképzésben is nagyon fontos ez a megállapítás. A világ ma információs szegényekre és információs gazdagokra oszlik. (21.00)
