Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Bejelentés helyettes válaszadó személyének elutasításáról - Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az ifjúsági és sportminiszterhez - "Mert kell egy csapat" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
168 Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP padsoraiban.) Bejelentés helyettes válaszadó személyének elutasításáról ELNÖK ( Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: "Csak nemekkel nem lehet, igeneket is kell mondani. A kormány álláspontja a szabad demokraták törvényjavaslataival kapcsolatban" cím mel. A miniszterelnök halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Matolcsy György gazdasági minisztert jelölte ki. Elfogadja, képviselő úr? BAUER TAMÁS (SZDSZ) : A miniszterelnök úr egy héttel ezelőtt azt ígérte a televízióban, hogy ő válaszolni fog itt a kérdéseinkre. Sajnos, megint megfutamodott. Én megvárom, amíg teljesíti az ígéretét, személyesen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Így van. A Házszabály szerint a harmadik soron következő azonnali kérdések órájában nyilván fog is válaszolni a minisztereln ök úr. Így egy újabb SZDSZes kérdést kell keresnem a sok közül. Újra Bauer Tamás képviselő úr kíván kérdést feltenni a miniszterelnök úrnak: "Mit ért ön magyar modellen?" címmel. Ugyanúgy miniszterelnök úr Matolcsy György miniszter urat jelölte ki. Elfoga dja? BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Én ismételten a miniszterelnök úr válaszát szeretném megvárni. Dr. Kis Zoltán (SZDSZ) - az ifjúsági és sportminiszterhez - "Mert kell egy csapat" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tehá t nem tetszik elfogadni. A válaszom nekem is ugyanaz. Akkor még egy: dr. Kis Zoltán, az SZDSZ képviselője, kérdést kíván feltenni az ifjúsági és sportminiszter úrnak, aki itt van: "Mert kell egy csapat". Szerintem nagy csapat kellene, de mindegy, kell egy csapat, ezt a címet adta képviselő úr. Tessék! DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Nem teljesen szabatosan interpretálta Minarik Ede sóhajtását 1933ból, amikor az akkor elveszített, első ízben elveszített világbajnoki döntő után Kövesivel, a tartalékkal osztja meg utolsó zsíros kenyerét, és az összes szponzori támogatását veszítve még hisz a jövőben. Még mindig aktuális az, mert kell egy csapat, nem szabad ezt feladni, bár az utóbbi időszak nem azt mutatja, hogy sikerült volna a csapatépítés , jóllehet a kormány előszeretettel a kispályás és a nagypályás labdarúgást mint szabadidős tevékenységet, önmaga is gyakorolja, ami nem lenne baj. Azt hiszem, az sem lenne okszerű és célszerű, hogy a magyar futball ügyeiről a Magyar Országgyűlésben szólju nk. Mégis idetartozik a téma, mert az utóbbi három évben érdekes jelenségek jelentek meg a labdarúgás támogatása és a sportegyesületek támogatása körül. Miniszterek vállaltak egyesületi elnökséget, különböző minisztériumok támogattak állami cégeken kereszt ül sporttevékenységet, labdarúgótevékenységet, és ennek az eredménye sajnos nem nagyon látszik.
