Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
1646 felnőttképzésnél se , hogy most ez egy akkreditált vagy nem akkreditált intézmény, hanem hogy az a tudás, amit biztosít a képzéssel, és az a bizonyítvány mit ér a piacon. Tudjuk, hogy ma is vannak olyan képzések, tanfoly amok, intézmények, amelyek elismertek a munkaerőpiacon, függetlenül attól, hogy államilag akkreditált intézményről vagy programról vane szó, és vannak olyanok, amelyek semmit se érnek, pedig államilag elfogadott vagy akkreditált programok lebonyolítását j elentik. Lényegében tehát azt gondolom, hogy a programakkreditációra szükség van, és az intézményakkreditáció a jelen állapotban nem szükséges a felnőttképzésben. Két testület is van, amit létre kíván hozni a törvényjavaslat: a felnőttképzési akkreditációs testület és az országos felnőttképzési tanács. Mind a két testületre vonatkozó javaslat belesimul abba a kormányzati magatartásba, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk, amelynek az a lényege, hogy ezeknek a testületeknek lehetőség szerint ne legyen ko moly hatásköre, csak valamifajta tanácsadó jelleggel működjenek, másfelől pedig olyan legyen az összetételük, hogy a miniszter maga döntse el, kik legyenek abban benne. Ha nem az érintettek dönthetik el, hogy kik ülnek képviseletükben az ilyen típusú testü letekben, akkor, azt gondolom, csak játék folyik a demokráciával, úgy csinálunk, mintha létezne e tekintetben társadalmi nyilvánosság, de ha ennek a szereplőiről a miniszter maga dönthet, akkor ez lényegében egy álca. Arról már nem is beszélve, hogy a felh asználói oldal, a munkavállalói, munkaadói oldal, mondjuk, az akkreditációs testületben nincs jelen a javaslat szerint, amit eléggé képtelenségnek tartok, de megjelennek az egyházak az akkreditációs testületben, ami e tekintetben szintén szerepzavarosnak j ellemezhető. Meglehetősen furcsának tűnik, hogy a felnőttképzés szakmai felügyeletét ez a törvényjavaslat az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontra hárítja, miközben egyébként létrehozza a szakmai intézményt, a felnőttképzési intézetet. Furcsa és ellentmondásos, hiszen az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont szakmailag alkalmatlan a felnőttképzés ellenőrzésére, nem is erre a célra hozta létre annak idején a kormányzat. Sajnálatosnak tartom, hogy lényegi kérdésekben a kormány maga kív ánja szabályozni a felnőttképzés rendszerét, nem a törvényjavaslat. Ezek a felhatalmazások arról szólnak, hogy mik legyenek az akkreditáció szempontjai és hogyan alakuljon a finanszírozás. Lényegében ez a két legfontosabb kérdés van a felnőttképzésben, és a kormány erről a két legfontosabb kérdésről gondolja úgy, hogy ezt majd ő maga szabályozza és ne a törvény. Számos dolog hiányzik ebből a törvényjavaslatból. Ha valóban annak a kívánalomnak akar megfelelni ez a törvény, ami a társadalmi elvárás vagy ami a gazdasági szükséglet, akkor egy teljesen más szemléletű és más tartalmú törvényre van szükség. Valamennyien jól tudjuk, hogy ma már egy életpálya alatt négyszerötszörhatszorhétszer, esetleg nyolcszor váltunk foglalkozást, ehhez kapcsolódóan mindig belé pnek képzési szükségletek. Ebből következően a ma 400450 ezres legtágabban számolt felnőttképzési kör nagyon rövid időn belül mintegy duplájára kellene hogy növekedjen. Ehhez képest egyetlenegy ösztönöző elem nem szerepel ebben a törvényjavaslatban. Néhán y példát mondanék annak illusztrálására, hogy mi az, amit még meg lehetne tenni, ami valóban az ösztönzés és nem a regulázás felé vinné el a törvényjavaslatot. Mondjuk, el lehetne törölni a felvételi vizsgát a felsőoktatásban az esti, a levelező és a távok tatási szakokon; vagy lehetne távoktatási szakokon ugyanolyan normatív támogatást biztosítani a felsőoktatásban, mint a levelező szakokon. Ezek egyébként korábban benyújtott módosító indítványaink, amelyeket más törvényekhez nyújtottunk be; meg kell mondan om, hogy eddig süket fülekre találtak. Meg lehetne gondolni - a minisztérium szakmai háttéranyagaiban is szerepelnek ilyen gondolatok - a tandíjhitel intézményének bevezetését a felnőttoktatásban. Ami a személyi jövedelemadóval kapcsolatosan szerepel a tör vényjavaslatban, az csak egy ígérvény. Hasonlóképpen ígérvény a normatív támogatás is. Ugyanakkor lett volna módja a kormánynak, hogy a felnőttképzési törvénnyel párhuzamosan benyújtsa az erre vonatkozó javaslatait,
