Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
1617 végén az o) ponttal, az ipari tervezőművészeti alkotással. Ez a 15 pont egészül most ki a 16.kal, olvasom: "p) a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis". A paragrafust követően ezen módosítás logikus következményei beépülnek valamennyi érintett fejezetbe. Aki annak idején, két évvel ezelőtt a hatályos törvényt megszavazta, ezt a bővülést természetesként kell hogy elfogadja, annál is inkább, mivel a p) pont megjelenítését a példálózó jellegű felsorolásban - természetes következményeivel együtt - képviselőtársaim ugyancsak szorgalmazták már 1999ben. Sür getésüket, úgy gondolom, nemcsak a 96/9/EK irányelvvel való egyeztetés követelménye miatt igazolta vissza ez előterjesztő, hanem amint ők is írják az általános indoklásban: "az adatbázisforgalmazók és az információs társadalom más kulcsszereplői a hazai p iacra is egyértelműen igénylik az adatbáziselőállítók jogainak védelmét". Amennyiben ezt a kétéves késést valóban igazolni fogja a nemzetközi jogfejlődés, az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabályok és a hazai viszonyok pontos feltérképezése és alapos mérlegelése, akkor ez a két év nem volt túl hosszú. A következőkben néhány általánosan jelentkező, ám részemről konkrét hibának vélt jelenségre szeretném felhívni a tisztelt előterjesztő figyelmét. A változtatás alapját képező töredékmondat, p) alpont: "a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis" egy olyan idegen eredetű szót kényszerít a hatályos törvénybe, amelynek tiszta magyar változata - az adattár - tökéletesen megfelel a törvény céljainak, és semmilyen félreértést nem vált ki. Úgy vélem, az k özömbös, hogy emiatt és kizárólag emiatt hány helyen kell belenyúlni a LXXVI. törvény eredeti szövegébe, de hogy ezt csupán azt indokolja, hogy az érintett szakmai szervezetek egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak, elfogadhatatlan, hiszen e z nem érv, csak szimpla, üres tájékoztatás. Szíves emlékezetükbe idézem a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló T/4899. számú tárcaelőterjesztést. Ez a men talitás egyszerűen összeegyeztethetetlen annak szellemével. Ezt követően szeretnék visszatérni e felmutatott és joggal dicsért könyvre, "A szerzői jogi törvény magyarázatá"ra. A most elfogadásra javasolt módosítás természetesen belekerül majd, a magyaráza tok pedig kiegészülnek a részletes indoklás bekezdéseivel, illetve nagy valószínűséggel azokra épülhetnek. Számunkra tehát, éppen azért, mert az előterjesztésnek általunk módosító indítványokkal nem befolyásolható, így meg sem szavazható vagy elutasítható harmadik formai egységéről van szó, nem közömbös, hogy az például értelmes vagy szimplán érthetőe. Néhány példa: Az első a 4. §hoz: "Meg kell jegyezni, hogy az irányelv preambulumának 19. pontja szerint a zenés előadóművészi teljesítmények különféle han gfelvételeinek összeállításából, válogatásából álló CDk nem tartoznak az irányelv hatálya alá, mivel sem az adatbázis, sem pedig a külön jogi védelemhez előírt feltételeknek nem felelnek - ráerősít , nem felelhetnek meg e zenés hangfelvételek, válogatáso k." Majd belső indoklás következik, elképesztő tárgyi ismerethiányt bizonyítva: "összeválogatásuk, elrendezésük, szerkesztésük nem tekinthető egyéni, eredeti jellegűnek, illetve nem alapulnak jelentős ráfordításon". Nos, a Magyar Rádió komolyzenei és könny űzenei szerkesztői nem sokáig maradhatnának munkahelyükön, ha évente sok száz műsorukkal nem cáfolnának rá erre a képtelen dogmára: "nem felelhetnek meg". Érezhetett valamit a fogalmazó, amikor az előbbiekhez hozzáfűzte: "Ez azt is jelenti, hogy e tétel el lenkezőjének bizonyítása esetén e CDk is részesedhetnek az adatbázisokat megillető védelemből." Akkor most megfelelhetnek vagy nem? És ez kegy vagy konkrét minőségi jellemzők alapján eldönthető? Ha ez utóbbi forog fenn, akkor pedig miért nem arról beszél ez a magyarázat? Mégis, a győztes mondat csak ezután következik: "Az irányelv megalkotásakor abból a feltételezésből indultak ki, hogy e gyűjtemények aligha elégítik ki a szerzői jogi, illetve a külön jogi védelem követelményeit."
