Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1604 Nagyon fontos új elemnek tartjuk a tanúk írásb eli vallomásának lehetővé tételét. Igen sok esetben tapasztalhattuk, hogy azért maradnak el tárgyalások, mert a tanú - most a szándékos időhúzó magatartásról, távolmaradásról nem is beszélek - betegsége, külföldi útja vagy más hasonló igazolt s valós ok mi att van távol. Az ilyen esetek az írásbeli tanúvallomással megoldhatók, ezáltal az eljárás ideje lerövidíthető. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy hiteles legyen az a tanúvallomás, hogy azt a tanú valóban saját maga, minden kényszer nélkül tette, t ehát meg kell teremteni azokat a feltételeket, hogy az írásbeli tanúvallomás a bíróság számára elfogadható, olykor akár perdöntő is lehessen. Meg kell gondolni, hogy közjegyző előtt vagy milyen módon tehesse a tanú ezeket a nyilatkozatokat. Gondot okoz szá munkra a tolmács igénybevételének a szabályozása is. Ebben a részben ráadásul megjelenik egy olyan fogalom, amellyel nem tudunk mit kezdeni, ez a regionális nyelv megfogalmazása. Ez óvatos, de nem konkrét meghatározás. A szövegben az általa ismert nyelv, t ehát a fél által ismert nyelvmeghatározás szerepel, de hogy ezt milyen szinten kell ismerni, ez már nem egyértelmű. A regionális nyelv divatos, de nem konkrét meghatározás, pontatlan is. Hol, melyik területen, mit tekintünk regionális nyelvnek? Akkor ezt m eg kellene határozni, ha már ilyet megengedünk használni. Külön kérdés a tolmácsdíj rendezetlen állapota, amelyet külön jogszabályban, kormányrendeletben, miniszteri rendeletben már sok évvel ezelőtt szabályozni kellett volna. Ez idő szerint a gyakorlat az t mutatja, hogy minden tolmács annyi díjat jelöl meg, amennyit jónak lát. Kinevezi az általa tolmácsolt nyelvet ritka nyelvnek, ebből következően magasabb tarifát határozhat meg. Beszámítja a tolmácsdíjba a bíróságra utazásának költségét, máris tizen, hus zonezer forint tolmácsdíjat számol fel, a bíró pedig erre vonatkozó jogszabály hiányában megállapítja és kiutalja a tolmács által megjelölt összeget. Ebből a rendezetlen helyzetből következően javasoljuk a tervezetet kiegészíteni egy mondattal, ez így szól na: "A tolmácsdíj összegének meghatározásáról külön jogszabály rendelkezik." Persze, ennek a külön jogszabálynak is hatályba kellene lépnie a jelen anyaggal együtt. A javaslat 82. §ában a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének feltételei túl általánosan megfogalmazottak; kicsit hasonlít a nehéz gyermekkorra való utaláshoz. Egyes vádlottak budai villái ugyanis igen alkalmasak a lakhelyelhagyási tilalomra és a házi őrizetre, ott kellemesen érezheti magát még ilyen helyzetben is, más vádlottak nyomorúságos k örnyezete, egészségtelen lakásai nem alkalmasak erre. Ezért is indokolt a tartalmi tényezők megközelítőbb meghatározása, amelyek az esetlegességeket kizárják. Konkrétabb törvényi meghatározással differenciáltabb megfogalmazás szükséges, indokolt lenne tová bbá bizonyos, a törvény által meghatározott esetekben a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló személynek az ismeretkörével és a baráti társaságával való kapcsolattartását is szabályozni. Alapelvként szükséges leszögezni, hogy mind a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló, mind a házi őrizetes gyanúsított, terhelt, vádlott státusa speciális. A büntetőeljárás hatálya alatt álló személy az előzetes letartóztatást, annak összes joghátrányával együtt "váltotta meg". Ebből következően a személyiségi és más jogainak gy akorlása, illetve korlátozása is közelebb áll a fogva tartottakéhoz, mint az átlagpolgáréhoz. A házi őrizet elrendelésének esetén a lakhely elhagyásának okát a tervezet nagyon lazán határozza meg. Azt mondja, hogy a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása az, ami meghatározza, hogy mikor szükséges ezt elrendelni, ez azonban életviteltől függően alakul. Egyes őrizetesek esetén napi bevásárlás ürügyén az italboltot, mások esetén a teniszpályát, azt követően a szaunázást, és sok egyéb mást is jele nt a mindennapi szokásos életvitel. Fontos, hogy a házi őrizet intézménye tartalmában feleljen meg a célnak, és ne a refes múltra emlékeztessen. Ez esetben is konkrétabb meghatározásra, majdhogynem taxatív felsorolásra lenne szükség. Ha a terhelt mozgását nyomon követő technika alkalmazásához a terhelt hozzájárulása szükséges, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy a hozzájárulás hiánya a kijelölt hely elhagyását is jelentheti,
