Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁNK ATTILA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1595 A második kérdés, ami természetesen abban a pillanatban felvetődik ezzel kapcsolatosan, és amelyet itt hallottunk, különösen ellenzéki hozzászólók által megfogalmazva, hogy szükség volte erre a hat almas munkára, egyáltalán szükség volte ennek a törvénytervezetnek a benyújtására. Erre az a válasz, az a természetszerű válasz, megismerve a törvényjavaslatban foglaltakat, hogy természetesen igen. Úgy gondolom és egyetértek vele, hogy a törvényjavaslat időszerű volt, szükségszerű volt, és úgy gondolom, hogy a szakma és a mai kormánypártok mellett remélhetőleg az ellenzék igen tisztelt képviselői is belátják, hogy a korábbi, 1998. évi XIX. törvény, a büntetőeljárási reform abban a formában, ahogy akkor el fogadásra került, bevezethetetlen; és hogy még ennél is kicsit határozottabb kifejezést használjak: alkalmatlan volt erre. Így hát a törvény megalkotása és benyújtása időszerű volt, és azt kell mondanom, hogy a legutolsó pillanatban történt az eseményekhez képest, hiszen meg kellett akadályozni abban a formában a bevezetését, ahogyan azt az 1998. évi XIX. törvény tette. Tisztelt Képviselőtársaim! A büntető igazságszolgáltatásnak, amelynek legfontosabb szabályait a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási t örvény tartalmazza, kényesen kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az egyik oldalról az állam büntetőjogi igényét, tehát a bűncselekmények minél jobb és minél gyorsabb felderíthetőségét is segítenie kell, a másik oldalról viszont - és legalább ilyen fontos szem pont - nem szabad elfeledkezni a jogállamiság talán legfontosabb biztosítékát jelentő, az egyént védő garanciális szabályokról. Ez a törvény tulajdonképpen ennek megfelel. Az előző törvény, tehát az 1998as törvény tárgyalási vitájában - amelyben volt szer encsém személyesen is részt venni, több mint négy éve - megdöbbentő válaszokat kaptunk, kaptam én magam is az azzal kapcsolatos felvetésünkre, hogy az a törvény, amelyet most módosít a jelenlegi, túl bonyolult, jelentős intézményei pedig teljesen idegenek a magyar és a kontinentális jog hagyományaitól, és ráadásul az akkor ott bevezetni szándékozott új intézményeket eleve úgy szabályozta a törvénytervezet, hogy - mint azt azóta egyébként a gyakorlat is bebizonyította - alig alkalmazhatóak voltak. Régi vita tárgya, és itt Gyimesi képviselőtársam is említette, hogy kinek készül egy törvény. Minden tiszteletem, minden tiszteltünk a szakma legszűkebb tudós köreinek, de a törvény a teljes lakosságot, a társadalmat kell hogy szolgálja; érthetőnek kell lennie, de f őleg végrehajthatónak, méghozzá a jogalkalmazás legalacsonyabb szintjén működők számára is érthetőnek és alkalmazhatónak kell lennie. Az előző törvény, amelyet a jelenlegi módosítás megváltoztat, éppen ebben hibázott nagyot, hogy a szakma nem fogadta el, é s alkalmazhatóságával folyamatosan gondok jelentkeztek, gondokat jeleztek. (14.50) Az előző törvénynek tehát a bonyolultságán túl éppen az volt a legfontosabb hibája szerintem, hogy magára nézve, a szakma képviselői számára volt alkalmazhatatlan, és ebből a szempontból a most tárgyalandó törvénytervezet jelentős változásokat hoz. Összegzésre került már ellenzéki, de kormánypárti képviselők részéről is az előttem szólók által, hogy tulajdonképpen miről is szól tulajdonképpen a törvénytervezet; valóban három csoportra oszlik az én meglátásom szerint is. A törvénytervezet egyik csoportja az, amely arról rendelkezik, hogy az 1998 márciusi elfogadásától kezdődően a hatálybalépésig majdnem öt év telik el. Ezen idő alatt több olyan törvény született, amelyeket a ha tályos büntetőeljárási törvénybe kell belefoglalni, kodifikálni, tehát szükséges átvezetni egy egységes szerkezetben. Erről szól a törvény egyik része. A módosítások másik része a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának korábbi állásfoglalásait emeli törv ényi szintre. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a módosításoknak ez a köre egy újfajta modern jogászi gondolkozásmódot villant fel, hiszen így a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának korábbi állásfoglalásai kodifikációra kerülnek.
