Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz):
1565 vagy többször a különböző adójogszabályok, nincs könnyű dolga a végrehajtóknak, a vállalkozásoknak. Ezzel a kis kitérővel arra próbáltam rávilágítani, hogy van elég baja a vállalkozóknak, a tulajdonosoknak e nélkül a törvény nélkül is. Ne pakoljunk új terhet arra a körre, aki nap mint nap megküzd a talpon marad ásért, akik foglalkoztatják a munkaerő jelentős részét, befizetik adóikat, egyszerűen megtermelik közvetlenül a maguk, közvetetten a társadalom holnapját. Erre a körre nem új kockázatokat kellene kitalálni, hanem inkább szükséges a jelenlegi terheiket csök kenteni. Bennem felvetődött a kérdés, hány olyan eset fordult elő Magyarországon, ami alapján indokolt benyújtani ezt a törvénytervezetet. Erre semmilyen utalást nem találtam az előkészítők részéről, sőt az európai uniós hivatkozásokat sem találtuk meg for dításban. Számomra ezen törvény azt jelenti, hogy a kormány beismeri, hogy képtelen a jelenlegi eszközeivel, ami nem kicsi, a normális jogszerű működést kikényszeríteni a gazdaságban. Tudom, hogy kényelmesebb és egyszerűbb elvenni azoktól, akiknek van - od a se neki, hogy ők ártatlanok , mint nehezebb munkával a bűnözést megelőzni, vagy ha az elkövetődött, az elkövetőt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) példásan megbüntetni. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Képviselő úr, lejárt az ö tperces időkeret. (Molnár Albert: Igen. Összefoglalva...) Nem, lejárt az ötperces időkeret. (Molnár Albert: Köszönöm, elnök úr.) Nincs már idő az összefoglalásra. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a n apirendi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben. Elsőként Fazekas Sándor úr, a Fidesz képviselője következik. DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/5059. számú, a jogi személ lyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat, legalábbis a magyar jogrendszer fejlődése szempontjából alighanem az 19982002 közötti parlamenti időszak egyik legjelentősebb változását kívánja megcélozni, illetve végigvinni. J ól tudjuk, hogy a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv, illetve annak korábbi, jórészt a klasszikus büntetőjogi dogmatikán alapuló előzményei és a tudományos szakirodalom is sarkalatos elvként kezelte azt, hogy bűncselekményt csak természetes - külföldön elterjedt elnevezéssel: fizikai - személy követhet el. A "societas delinquere non potest" elve a jogi irodalom és a tudományos közvélekedés megegyezésen alapuló, elfogadott és az európai kontinentális jogokban, a francia, illetve a német, osztrák, magyar jogterületeken lényegében általános szabály volt, és zömmel ma is annak tekinthető. Ebből az elvből logikusan következik, hogy ha bűncselekményt csak valós, természetes személy követhet el, akkor csak ő büntethető, ő vonható felelősségre, de az a cég, egye sület, alapítvány s a többi, amelynek tagjaként, képviselőjeként járt el, esetleg ezen jogi személyiséggel rendelkező társulások javára és érdekében, az nem büntethető. Mindezt azért is fontosnak tartottam az előzményekről szólva kiemelni, mivel a mai napi rendünket nyilván nem csak jogászok hallgatják, az tárgyánál fogva bizton számíthat a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére is. A jelenlegi helyzet, amelynek gyökeres megváltoztatását célozza a tervezet, a régmúltból öröklődött, hosszú viták eredményeként r ögzült a törvényekben is. A római jog, amely a jelenlegi európai jogrendszerek zömének alapja, nem alakított ki egységes szabályozást a problémakörre. A jogi személyek közül az egyesületekre vonatkozó norma úgy rendelkezett, hogy az egyesület maga nemcsak jognyilatkozatok tételére képtelen, de vétőképtelen is, azonban a nevében eljáró képviselő szervek delictumaiért, gazdagodása erejéig maga az univerzitás volt perelhető. Ez némileg ellentmondásos szabályozás. Látható tehát, hogy ebből származtatható, legal ábbis az első részéből a jelenlegi törvényben rögzített álláspont, de a javaslat által megcélozni kívánt új intézmény is. Az előzményekhez tartozik az is, hogy a későbbiekben a középkori jogfelfogás ismerte és befogadta, kidolgozta a jogi személyek
