Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 16 (231. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVÁNCSIK IMRE (MSZP):
1504 törvényben szereplő végkielégítés között ellentmondás van. Tisztelettel kértem és kérem most is a kormánypárti képviselőtársaimat, gondolják ezt végig, és ide olyan javaslatot illesszünk be, ami abba a sorba teljesen be illik - teljesen természetes, hogy ezt akkor mi támogatni fogjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője. DR. TAKÁCS IMRE (MSZ P) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úrhölgy és Úr! Hadd mondjam, hogy teljesen egyetértek Göndör István képviselőtársammal, nemcsak azért, mert egy frakcióban ülünk, hanem mert furcsa dolog lenne, hogy ha egy katonát képviselőnek megválasztanak, akkor a ren delkezési állományból kikerül. Nyilvánvaló, hogy akkor nem vállalná a képviselőséget, ha emiatt egzisztenciális gondjai lennének négy év vagy nem tudom, hány év múlva. Tehát ha rendelkezési állományban marad, abban az esetben nyilvánvaló, hogy bátrabban vá llalja a képviselőjelöltséget, és nagyobb merítési lehetőség van a képviselőjelöltek között is. A másik: ha önkormányzati képviselő lesz egy katona, és nem folyósítható számára az illetmény, akkor nyilvánvaló, hogy nem vállalja az önkormányzati képviselős éget. Én most nem a budapesti önkormányzatra gondolok vagy olyan nagy városokra, ahol az önkormányzati képviselőknek magasabb a juttatása; a kisebb településeken ez a juttatás igen kevés, és ha nem jár illetménnyel együtt ez az összeg, akkor nyilvánvaló, h ogy inkább lemond az önkormányzati képviselőségről is. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Iváncsik Imre úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót. IVÁNCSIK IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az általános v itában és a bizottsági vitában is hosszasan, viszonylag sok érvet felsorakoztatva érveltem amellett, hogy a frakciónk számára az egyik legkevésbé elfogadható vagy a leginkább el nem fogadható tétel az a pont, amelyikre a 69. pontban szereplő módosító javas latunk vonatkozik, a felfelé vagy kifelé elv differenciálatlan érvényesítése a magyar hadseregben. Az elv önmagában, amelyet az előterjesztő érvényesíteni szeretne, tulajdonképpen elfogadható. Értem is azt a törekvést, amely meghúzó dik a javaslat mögött. A kérdés az, hogy elég alaposan végiggondoltae ezt az előterjesztő; van még rá elég időnk a végszavazásig, hogy esetleg együtt végiggondoljuk - ha elfogadnak ebben gondolkodó partnernek bennünket , hogy milyenek a konkrét feltétele k a hadseregben, Magyarország hadseregében ahhoz, hogy ez az elv olyan módon és differenciálatlanul érvényesüljön, ahogyan az előterjesztésben szerepel. Még egyszer hangsúlyozva, hogy értjük a törekvést, ami mögötte van, úgy véljük, hogy ebben a formában, ahogyan itt szerepel, a nagy létszámú hadseregekben tud jól érvényesülni. Semmiképpen nem tudjuk támogatni azt, hogy differenciálatlanul vegyünk át olyan módszereket, amelyek a mi megítélésünk szerint egy ilyen kis létszámú hadseregben nem érvényesülhetnek olyan módon és nem szolgálhatják azt a célt, amit az előterjesztő el szeretne velük érni. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Megítélésünk szerint nálunk rendkívül korlátozott az előmeneteli lehetőség, némelyik alak ulatnál 60 százalékos hiány is előfordul. Nem tudom, erre gondoltake az előterjesztők, hogy ezekre a tényekre vajon hogyan fog hatni ez az új szabály, ha érvényesítésre kerül. A másik nagyon fontos érvünk, amit mindig hangsúlyoztunk az eddigi vitában, hog y a hadseregben nemcsak parancsnoki beosztások vannak, hanem nagyon sok olyan beosztás is, amely speciális szakismeretet igényel, és ahol nincs előmeneteli lehetőség. Tehát a szabálynak ilyen módon
