Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
149 ez t örténik. Miért? Azért, mert az alapkoncepció nincs meg; az, amit sürgetünk, hogy legyenek különböző, harmonikus, egymásba illeszkedő karriermodellek, és ezen karriermodelleknek a működését biztosítsa a törvény. Nincs ilyen. Tehát olyan törvényre van szüksé g, amely a szerződéses állomány jogviszonyát, tekintettel annak, reméljük, növekvő számára, majd általánossá válására, a sajátosságokat jól körülhatároltan és részletesen szabályozza. Igen fontos kérdésnek tekintjük a tiszthelyettesi karnak mint önálló áll ománykategóriának a jogszabályi megerősítését, mivel szerepe és aránya a hivatásos állományon belül mindenképpen tovább kell hogy növekedjék. Kísérletet tesz erre a törvényjavaslat, azonban csak részben jár sikerrel. Sajnos a kiszámíthatóság nemcsak a szer ződéses, hanem a hivatásos állomány tekintetében is nehezen értelmezhető. Nagyon fontos lenne, hogy a hivatásos állomány minden tagja pontosan lássa a saját életpályáját, annak állomásait, feltételeit, és ennek megfelelően nyugodtan végezhesse nehéz felada tát. Ezt nem biztosítja a törvényjavaslat. Ugyanakkor elismerés illeti a törvényjavaslat szerkesztőit, hogy egy sor, a hatályos törvényben kissé elnagyolt és túl általánosra sikerült szabályt teljes körűvé, pontosabbá és egyúttal egyértelműbben alkalmazhat óvá tettek. Ezeket értékeljük és fontosnak tartjuk. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy helyenként túlszabályozott a törvény. Tehát a törvényjavaslatról nem lehet pontosan tudni, hogy egy alap, kerettörvényről vane szó vagy egy szolgálati szabályzatról, hiszen egészen aprólékosan szabályoz olyan kérdéseket, amelyek nem ide valók, ugyanakkor fontos alapkérdéseket elnagyol. Nagyon fontos lenne, hogy szikárabb legyen a törvény, hiszen 286 paragrafusban rengeteg ellentmondás van, és teljesen feleslegesnek ta rtom, hogy alkotmányos elveket - például azt, hogy a jogokat jóhiszeműen kell gyakorolni - belefoglaljanak ebbe a törvénybe. Nem lehet eligazodni emiatt rajta, egy világosabb, áttekinthetőbb törvényjavaslatra volna szükség. A karrierpályák és modellek hiá nya mutatja azt, hogy a távozás esetén a társadalomba való visszailleszkedésnek, illetve egy újabb karrier elkezdésének az alapjai nincsenek biztosítva. Hiszen ismert, hogy a nagy múltú hadseregeket tartó államokban nagyon világos karriermodellek vannak; h a eljut századosi fokozatig egy tiszt vagy főtörzsőrmesteri fokozatig egy tiszthelyettes és elér egy bizonyos életkort, akkor olyan jelentős anyagi támogatást kap, amelyből új életet tud kezdeni. Ehhez képest sajnos nagyon szűkmarkú a törvényjavaslat, hisz en például húszévi szolgálat után, teszem azt, egy százados, amikor elhagyja a szolgálatot, összesen nyolchavi távolléti díjat kap végkielégítésként, ebből bizony nem tud új életet kezdeni; mi legalább 24 havit javaslunk, és további más támogatásokat, ami nem feltétlenül pénzben mérhető. Tehát rendkívül fontos lenne a karriermodellek kidolgozása, amely már régóta várat magára. Úgy gondoljuk, hogy az lenne a korrekt megoldás, ha az előterjesztők visszavonnák a benyújtott törvényjavaslatot, és alaposabb előké szítés után a későbbiekben új szövegezéssel ismét beterjesztenék. Tekintettel azonban egy sor akut problémára és akut következményre, amely a köztisztviselői törvénymódosítás Magyar Honvédségre történő kiterjesztésének elmulasztása miatt, a kormány hibájáb ól, a belső információnak a hiányából adódott, ha ez történne, akkor a személyi állomány kerülne méltatlan és nehéz helyzetbe. Tehát kizárólag a jobb sorsra érdemes és tulajdonképpen nagyon sok zaklatáson és nagyon sok kellemetlenségen átment, a rengeteg á tszervezés miatt bizonyos fokig frusztrált honvédségi személyi állomány érdekében vagyunk hajlandóak megfelelő kompromisszumokkal ezt a törvényjavaslatot egyáltalán átmenetileg tárgyalási alapként elfogadni. (11.10) Meg kell mondanunk azt, hogy ha 2002ben módunk és lehetőségünk nyílik rá, akkor a fentebb vázolt követelményeknek minden tekintetben megfelelő, modern haderőreformhoz illeszkedő szolgálati törvény előkészítésére és elfogadására fogunk mindenképpen javaslatot tenni. Addig is módosító indítványok at készítünk, és azok elfogadása esetén tudjuk átmenetileg támogatni a törvényjavaslat elfogadását.
