Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az ügyrendi bizottság általános érvényű és eseti jellegű állásfoglalásáról: - Mentelmi ügyről - Gyorsíró-világbajnokság eredményéről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
15 kormány. Mi ugyanis ilyesmit nem tapasztaltunk. Mi egy nagy kormányzati showműsort tapasztaltunk, és bizo ny ez a felszólalás, amelyet a miniszterelnök úr tartott, ennek a showműsornak volt a fináléja. Ígérgetésekből állt, öndicséretből állt, nem foglalkozott azzal, ami az ország igazi problémája, csak a showval foglalkozott, csak a szemfényvesztéssel. Bizony ami itt folyt, tisztelt képviselőtársaim ezen a nyáron, az a felelős kormányzati tevékenység paródiája volt. Paródia volt, nekünk mégsem volt kedvünk, és még sincs kedvünk nevetni rajta. Nincs kedvünk nevetni, mert nagyon sokba kerül ez az országnak, és n agyon sokba kerül ez az állampolgároknak. Vegyük végig a fontosabb elemeit annak, amiről beszámolt a miniszterelnök úr, elsősorban a kihelyezett nyári ülések gyakorlatát. Igen, mi is tapasztaltuk, hogy a kormány hétről hétre forgószínpadszerűen járja körbe az országot, mintegy haknizva, pajtákban, kocsiszínekben tart úgynevezett üléseket. Ezek az ülések azonban semmiben sem emlékeztetnek egy valódi kormányülésre, ahol valóban komoly és felelős döntések születnek, hanem itt bizony röpködtek az ígéretek, és r öpködtek a milliárdok. Vajon honnan vannak ezek a milliárdok, tisztelt képviselőtársaim? Talán a kormány ezt a lottón nyerte, a szerencsejátékon, vagy örökölte? Szabadon költheti el a saját belátása szerint? Nem így van. Ezt a pénzt tőlük vették el, adófiz ető állampolgároktól, és minden demokratikus jogállamban ezeket a döntéseket meg kell hogy előzze egy komoly és valóban mélyenszántó parlamenti vita, mely mérlegeli az egyes döntések előnyeit, hátrányait. Minderre nem kerül sor, csakis üres ígéretekre. Már pedig hogy ezek az ígéretek a valóságban mennyit érnek, úgy gondolom, hogy azt a beregi árvízkárosultak el tudnák önöknek mondani, és el is mondták már a nyilvánosság előtt sokszor. Bizony nem egészen erre számítottak, de ugyanez a helyzet a korábbi belvíz károk kárt szenvedettjeivel és másokkal, akik nagyon szép ígéreteket kaptak, és aztán kénytelenek voltak szembesülni a valósággal. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy helyesebb lett volna valódi kormányüléseket, valódi döntéseket hozni, és nem ezek en a kihelyezett kormányüléseken folytatni ezt az egész országra kiterjedő showműsort. Arról beszélt a miniszterelnök úr, hogy méltó módon kívánták megünnepelni a millenniumot. Valóban, nagyon jó lett volna méltó módon megü nnepelni. De ezek az ünneplések sokunkban keserű szájízt hagytak maguk után. Már rögtön azzal a döntéssel keserű szájízt hagytak, hogy egyetlen cég - talán nem okoz meglepetést az itt jelen lévők számára , a Happy End Kft. kapta ezeknek a rendezési jogát. Amikor az Országimázs Központ döntött erről a 4,2 milliárdról - nem akármiről, hanem 4,2 milliárd forint sorsáról , akkor ebben a döntőbizottságban ott voltak a Happy End Kft. alapítói, volt tulajdonosai és hozzá közel álló személyek. Lehet így önfeledte n örülni, amikor ilyen mértékű összefonódást tapasztalunk? De továbbmegyek, tisztelt képviselőtársaim: alig hiszem, hogy bárki is önök közül örült annak, hogy nemzeti ereklyénket, a Szent Koronát lealacsonyító kellékként használták fel ehhez az önünneplésh ez, hiszen sajnos a mi millenniumunk, az elmúlt másfél év és különösen annak a vége bizony kormányzati propagandahadjárat volt, egy előrehozott választási kampány, egy öndicséret, egy önáltatás, és ehhez sajnos a Szent Koronát is felhasználták. De láthatt uk első királyunkat, Szent Istvánt is, amint sztaniolpapírba burkolva egy óriásposzteren jelent meg előttünk, és láthattuk a nemzeti giccsnek azt a tobzódását, amelyhez foghatót az elmúlt időszakban soha nem láttunk. Ez bizony aligha tölthetett el örömmel minket. Önök tehát nagyon sok mindenre ráértek az elmúlt néhány hónapban, csak egy dologgal nem foglalkoztak, tisztelt miniszterelnök úr, ami a legfontosabb lett volna: a gazdaságban sokasodnak a bajok. Egyértelmű jelei vannak ennek, szemben azzal, amit ön mondott. Tudjuk, hogy az infláció messze túl van az önök által ígért 6 százalékos mértéken, hiszen 10 százalék körül van. Ön most azt mondta, hogy 1 százalékkal kevesebb, de valójában 10 százalék körül van. Tudjuk azt, hogy az ipari növekedés üteme megáll t, sőt jelentősen csökkent az elmúlt időszakban, a fizetési mérleg hiánya nőtt, a tőzsde vergődik, és még hosszan folytathatnánk ezt a sort.
