Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ÉKES JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1064 Támogatom, mert környezetünk általános állapota a korábbi évtizedekben elszennyeződött, és most a tisztításra, talajcserére v áró területek kiterjedtsége már önmagában indokolja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. A környezet helyreállítására fordított állami kiadások ezután is még évekig meghaladják a termékdíjbefizetésekből befolyt összegeket, de a kiadások és a bevétel ek közötti különbség egyre inkább csökken, azaz egyre sürgetőbbé válik a termékdíjak sorsának a rendezése. Ezzel a rendezéssel ez a törvényjavaslat még nem foglalkozik, de az indítványok tartalma nem ellentétes egy ilyen rendezéssel. Mi a gond a jelenlegi termékdíjfizetéssel? Véleményem szerint az a gond, hogy a termékdíjak fizetése kezd adó jellegű befizetést ölteni, azaz fennáll az a veszély, hogy eltávolodunk az eredeti céltól, attól, hogy a termékdíj egy valós társadalmi költség, egy létező környezetter helés semlegesítését szolgálja, és ne egyéb állami feladatok teljesítésének a forrása legyen. A termékdíj eredeti funkciója ugyanis annak a költségnek a fedezése, amely a fogyasztás után fennmaradó hulladék elszállítását és feldolgozását szolgálja. Ezt a k öltséget, például a használt gumiabroncsok, üres konzervdobozok, visszaválthatatlan üvegek hulladékkezelő költségeit a gyártó és a fogyasztó korábban nem fizette meg, azaz ennek a költségnek a viselését olyanoknak is vállalni kellett, akik a felsorolt körn yezetszennyező hulladékok keletkezésében teljesen vétlenek voltak, mert a szóban forgó termékeket nem is fogyasztották. Mindenképpen méltányos és igazságos teher a termékdíj, de csak akkor, ha valóban a megnevezett termék után fennmaradó hulladék eltávolít ására szolgál. (Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) A 2000. évi zárszámadás adatai szerint környezetvédelmi termékdíjakból 14 milliárd 837 millió forint folyt be az államkasszába, és ez az összeg, kiegészülve a környezetvé delmi és természetvédelmi bírságokkal és a visszafizetett támogatásokkal, 18 milliárd 731 millió forint volt. Első ránézésre ezzel közel azonos nagyságrendet ért el a környezetvédelemre fordított kiadások összege is, 17 milliárd 838 millió forintot, de a t öbb mint egymilliárddal nagyobb bevétel már jelzi azt a helyzetet, hogy a termékdíjak, bírságok egy része adóbevétellé változott, és nem tölti be a termékdíjak eredeti funkcióját. Ha részleteiben is megvizsgáljuk a környezetvédelmi kiadások összetételét, a kkor kitűnik, hogy a kiadások túlnyomó többsége, kétharmada vízminőségvédelmet és levegőtisztaságvédelmet szolgál, és csupán 3,4 milliárd forintot fordítottak a szilárd hulladékok káros hatásainak a csökkentésére. Ezzel egyidejűleg ennek a kiadásnak mint egy háromszorosát tették ki azok a termékdíjak, amelyeket szilárd hulladékok keletkezése miatt fizettek be. Összességében nem érte sérelem a környezetvédelmet, mert a szilárd hulladékok keletkezése miatt befizetett termékdíjakat végső soron környezetvédele mre, azaz víztisztaság- és levegőtisztaságvédelemre fordították. De sérelem érte a termékdíjfizetés filozófiáját, mert például az üvegek után szedett termékdíjat nem az üveghulladék hasznosítására, vagy a gumiabroncsok után szedett termékdíjat nem a gumia broncsok újrafeldolgozására fordították. Ez a törvényjavaslat nem tér ki erre az előbbutóbb megvalósítandó feladatra. A csomagolóanyagok termékdíjának az eddigieknél pontosabb megállapítására az uniós jogharmonizációs kötelezettség miatt is szükség van, e zzel egyet kell értenünk. A hígítók és oldószerek termékdíjának a bevezetésével is egyet lehet érteni, hiszen ezek a szerek, ahogyan ez a törvényjavaslat részletes indoklásában is pontosan olvasható, vitathatatlanul terhelik a levegőtisztaságot. De azt tud nunk kell, hogy önmagában ez a díj már nem tudja szolgálni a levegőtisztaságot, azaz inkább adó és bírság jellege van, mint termékdíj jellege. Nyilvánvalóan például az üvegek forgalomba hozatala után szedett termékdíjakból fedezni lehet az üveghulladékok b egyűjtését, de a hígító- és oldószerek termékdíjaiból nem lehet megoldani az általuk levegőbe került gázok kivonását. Összegezve a véleményemet, a törvényjavaslat inkább pragmatikus jellegű, mint elvi jelentőségű. Mindezekre tekintettel azonban természetes en támogatom, és elfogadását a tisztelt Háznak ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
