Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KISS ANDOR (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
1056 kötelezettséget írunk elő , akkor ott igen pontosan és precízen kell a feladatokat meghatározni, hogy mindenki számára egyértelmű és vilá gos legyen, hogy milyen kötelezettségei vannak, és senki számára ne teremtsünk adóelkerülési vagy kibúvási lehetőséget, mert teljesen biztos lehet benne mindenki, hogy azt azonnal meg fogják találni és azonnal ki fogják használni. Természetesen nem célom f elhívni erre a figyelmét bárkinek is ebben az országban, hiszen még előtte állunk a dolognak, a miniszter úr még ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan különböző rendeleteket fog kiadni, és ezekben a rendeletekben ezeket a problémákat orvosolni lehet. Csa k azért szeretném erre már most felhívni a figyelmet, mert ha ezek viszont nem történnek meg, akkor komoly problémák keletkezhetnek. Emiatt hiányoltam én, tisztelt miniszter úr, azt az értékelést, ami a törvényjavaslat működésével kapcsolatban eddig megfog almazható lett volna, mert tudjuk mindannyian közösen, hogy például a fáradt olajokkal kapcsolatban az elmúlt években bizony voltak problémák, mert voltak olyanok, akik vissza akarták igényelni a termékdíjat, és valami miatt nem kaphatták meg; azért nem, m ert ők egyféleképpen, a minisztérium másféleképpen és a bíróság pedig harmadikféleképpen értelmezte a jogszabályt. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a megfogalmazások hogyan történnek. Ugyancsak felhívtam a figyelmet, hogy rendkívül fontos az - és e tekintetben megint eltérünk a korábbi gyakorlattól , hogy a befizetők pontosan tudják, hogy amit ők befizetnek, azt a minisztérium mire használja fel. Itt már a képviselőtársam utalt rá, és szeretném is megkérdezni a miniszter úrtól, teljesen biztosake a bban, hogy a minisztérium tudja, valójában mennyi forrással rendelkezik, és mennyi forrást fordíthat ilyen célokra, tehát ezek a nyilvántartások teljesen pontosake és átkerülneke a minisztériumhoz, és nem pedig arról van szó, hogy a Kincstár ezeknek a fo rrásoknak egy részét, úgymond, lenyeli. Véleményem szerint ezt is vizsgálni kell, hiszen itt arról van szó, hogy a gazdaság bizonyos szereplőinek terheket kell vállalni, és nekik meg kell arról győződni, hogy ez az ő befizetésük igazságosan és jogszerűen t örténike. E tekintetben egyáltalán nem vagyok megint csak meggyőződve, hogy a következőkben ez fog történni. Mondok példát: Magyarországon ma kéthárom nagy társaság gyárt és forgalmaz festékeket, ők a forgalom 90 százaléka körül bonyolítanak a festékekbő l, ugyanakkor a hígítókat és az oldószereket ezek a társaságok összesen mintegy 30 százalékban forgalmazzák, az összes többit, a 70 százalékot más gazdasági társaságok forgalmazzák. Ezekre a hígítókra most is van előírás. Például van olyan előírás - ha jól emlékszem , hogy a benzoltartalma nem lehet magasabb, mint 0,1 százalék. Most azt szeretném megkérdezni, miniszter úr, hogy ki ellenőrizi, hogy az a 0,1 százalék az 0,1 százaléke vagy pedig attól több, mert ez megint csak olyan dolog, hogy ezzel hatalma s gazdasági haszonra lehet szert tenni. Ha valaki behoz egy olyan oldószert, nyilvánvalóan sokkal olcsóbban, mint aminek a benzoltartalma 0,1 százalék, a papírra meg azt írja, hogy ez ennyi, így gyakorlatilag versenyelőnyre tesz szert, csupán abból adódóan , hogy ezt ma Magyarországon nem ellenőrzi senki. Ez nem olcsó dolog, egy ilyen vizsgálat elvégzése több tízezer vagy százezer forintba kerül, mert megfelelő műszerek kellenek hozzá, és ezt valakinek finanszíroznia kell. Nem tudom, hogy most hogyan működik , de íme itt a példa arra, hogyan lehet ilyen dolgokból gazdasági előnyre szert tenni. A másik ugyanilyen kérdés az, hogy azok a társaságok, amelyek a festékeket forgalmazzák - általában komoly nemzetközi társaságok , minőségbiztosítási rendszerrel működn ek, és ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy ne az legyen a dobozban, mint ami rá van írva. Mások esetében viszont ez egyáltalán nincs így, és megint csak nem tudható, hogy abban a festékes dobozban az vane, ami rá van írva. Ez most azért érdekes kérdé skör, mert például a termékdíjat az alapján kell majd fizetni a különböző oldószerek esetén, hogy annak mennyi az aromás vagy az alifás tartalma. Nem tudom, hogy ülneke a teremben vegyészek, de akkor tessék szíves lenni megmondani nekem valaki, hogy egy s zénhidrogén, ami elég bonyolult kémiai szerkezet, meddig nevezhető aromás szénhidrogénnek, és mitől nevezhető már alifás szénhidrogénnek. Ez ugyan szakmai kérdésnek tűnik, de abban a pillanatban, amint ezt lefordítjuk a gazdaság nyelvére, már kemény százmi llió forintokba kerül.
