Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
41 felbujtók, a legkülönböző bb vádakkal. Az is vádlott, aki a karthauzi szerzetes némaságával hallgatja végig annak a beszédét, aki ott se volt azon a gyűlésen, amelyen elhangzott volna az inkriminált mondat. Szóval, egyre inkább egy század eleji francia kalandregényre emlékeztet a t örténet. Volt is ilyen, 56 kötetes, Rocambole csipkés kalandjai címen nagy sikerű olvasmány volt. Ilyen kezd ez lenni! Ez nem is igazán lenne komoly, bohózatszámba menne, ha csak az illető politikus mindezeket a szereplőket nem nevekkel látná el, s nem írn a erről a miniszterelnöknek, mert nevesíti azokat a személyeket, akik az ő szemében ennek a rémregénynek a szereplőivé válnak. Tisztelt Országgyűlés! Itt már baj van, mert itt már rágalmazással állunk szemben, de a baj még annál is nagyobb, mert ezeket a s ajtótermékeket külföldön is olvassák, és ez igencsak rontja az ország megítélését. Mi tehát a megoldás? Megoldás természetesen van. Napirend előtt eleve akkor lehet felszólalni, ha a kérdés, amelyet megemlítenek, országos jelentőségű és halaszthatatlan. Az t hiszem, amit elmondtam, az igenis országos jelentőségű, és a megoldást a másik szó tartalmazza, a halaszthatatlanság. Tehát ezt a kérdést úgy lehet megoldani, feloldani, ha az illető politikus, aki országgyűlési képviselő, lemond a képviselői mandátumáró l. Amennyiben az Országgyűlés annak idején kellő komolysággal fogadta volna Szabó Lukács képviselőtársam bizonyos indítványát bizonyos vizsgálatokra, akkor lehet, hogy nem is kerülhetett volna sor erre az ügyre. S ez lett volna üdvös az Országgyűlés és a p olitikai élet méltóságának a megőrzése érdekében. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön azt mondja, hogy országos jelentőségű és halaszthatatlan ügyről van szó az ön napirend előtti felszólalásában, és ebben egyet kell értenem önnel. Hiszen nem véletlen, hogy a kormány immár második alkalommal tesz arra kísérletet, hogy egy olyan médiatörvénymódosítást fogadtasson el, amelynek több haszna, több célja és több szempontból is nagyon komoly súlya van. Az egyik az a té ma, amelyről ma már itt az Országgyűlésben a miniszterelnök úr szólt, illetve a képviselőcsoportok erre reagáltak - ez pedig az európai uniós csatlakozás. Magyarország 22 fejezetet lezárt a 31 tárgyalandó fejezetből. Egy fejezet egyetlen döntéssel lezárhat ó lenne, immár két esztendeje - ez pedig nem más, mint a médiatörvény európai jogharmonizációs módosítása. Ez a módosítás másodszor került az Országgyűlés elé, szinte változatlan formában, és bizony az ellenzéknek komoly felelőssége van abban, hogy ez a fe jezet nem került lezárásra, aminek több következménye van. Az egyik, amelyről ön is említést tett, hogy az 1996ban elfogadott médiatörvényben nem kellően szabályozott a gyermekeket érő agresszió elleni védekezés. Másfelől pedig: a magyar audiovizuális sze ktor vagy művészeti ág nem juthat olyan költségvetésen kívüli forrásokhoz, amelyek több száz millió forintot, vagy az évek alatt több milliárdot jelenthetnének például a filmgyártásban vagy a műsorkészítésben. Nem ez a fontos azonban, hanem sokkal inkább a z az agresszió, amelyről ön is szólt, és amely nap mint nap éri a gyermekeinket. Jól látható a külföldi példák nyomán, hogy bizony egyegy televíziós műsornak olyan hatása lehet a gyermekekre, hogy bemennek az iskolába, és pisztolyt fognak a társaikra, vag y kórházba kerülnek, mert mentálisan olyan sokk éri őket, hogy bizony kórházi ápolásra szorulnak. Ezek ellen meg kellene védeni a gyermekeinket. Ezért is kérte azt a kormány, hogy a törvénymódosításról a szavazást a Ház halassza a szeptemberi ülésére, ismé t felkínálva az ellenzéknek azt a lehetőséget, hogy ha már egyszer a médiakuratóriumok kiegészítését szabták feltételül, akkor ennek a saját maguknak szabott feltételnek eleget tegyenek, és a törvény
