Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 26 (218. szám) - Kiss Andor (MIÉP) - az egészségügyi miniszterhez - "Megbízik-e az orvosokban, avagy milyen következtetéseket von le egy közvélemény-kutatás eredményéből?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KISS ANDOR (MIÉP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
210 Azt szeretném elmondani, hogy már bizonyos, hogy nagyon komoly világesemények lesznek Magyarországon, és nem csak Budapesten. Ez nagyon fontos, célunk az, hogy ne csak Budapestre koncentrálódjanak ezek a világesemények. Elsőként hadd említsem, hogy jövő re - hadd mondjam a régi terminus technicust - Bcsoportos jégkorongvilágbajnokság lesz Székesfehérvárott és Dunaújvárosban, néhány hét múlva ifjúsági atlétikai világbajnokságnak ad otthont Debrecen, amely minden idők legnagyobb magyarországi világesemény e, már 154 ország sportolói jelentkeztek. 2002ben tornász világbajnokság, 2004ben fedettpályás atlétikai vb lesz, tehát folytatódik ez a sorozat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Reméljük, hogy a szép korona ezen a programon a 2012es magyarországi, budapesti olimpia lehet. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy legyen! - Taps a kormánypártok soraiban.) Kiss Andor (MIÉP) - az egészségügyi miniszterhez - "Megbízike az orvosokban, ava gy milyen következtetéseket von le egy közvéleménykutatás eredményéből?" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, miniszter úr. Végül Kiss Andor, a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni az egészségügyi miniszter úrnak: "Megbízike az orvosokban, avagy m ilyen következtetéseket von le egy közvéleménykutatás eredményéből?" címmel. Tessék, képviselő úr! KISS ANDOR (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány héttel ezelőtt egy napilap internetes szavazást tett közzé. A szavazás kérdése ez volt: "Ön megbízike a magyar orvosokban?" Sajnos megdöbbentő eredmény jött ki: a voksolók 56 százaléka szavazott igennel, tehát megbízik, de 44 százalék nemmel szavazott, vagyis nem bízik meg az orvosokban. Ugyanakkor közismer t, hogy a magyar orvosi képzés színvonala még mindig kiemelkedő. Sok egyértelműen kiváló orvossal rendelkezik a magyar nemzet, tehát nem a képzés színvonalával van a baj, hanem az egészségügy általános struktúrája nem megfelelő. Sajátos módon elsikkadt a k iváló szakmai tudás, és ez ahhoz vezethet, hogy amikor az állampolgár bekerül az egészségügy fogaskerekei közé, akkor annyi negatív élmény éri, hogy elveszti bizalmát az orvosokban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a képzés színvonala önmagában nem garan tálja a kiváló orvosi munkát. A fiatalok számára sajnos az utóbbi időben már nem vonzó ez a pálya, jóval kevesebben jelentkeznek ide, és mostanában kevesebb felvételi pontszámmal is be lehet kerülni. Ha ezen az Egészségügyi Minisztérium nem változtat, úgy járhatunk, mint a norvégok, akiknél nincs elegendő orvos, és kénytelenek külföldről, többek között Magyarországról is orvosokat betelepíteni. Ez a nemzet, amely oly nagyszerű orvosokat nevelt, most sajnos nem tudja felvenni a versenyt a nyugati államokkal. Sajnálatosnak tartom, hogy majdnem minden második honfitársunk nem elégedett a magyar orvosi ellátással, vagyis nem bízik meg orvosainkban. Kérdéseim így a következők: Milyen lépéseket tesz az Egészségügyi Minisztérium ennek az elszomorító aránynak a pozi tív irányban történő megváltoztatására? Mit tesz az Egészségügyi Minisztérium annak érdekében, hogy vonzóbb legyen az orvosi pálya a fiatalok számára? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. A kérdésre dr. Mikol a István egészségügyi miniszter úr válaszol. Tessék!
