Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
20 követő kormány közös erőfeszítése, de ami talán a legfontosabb: a magyar társadalom áldozatvállalása nélkül nem lehetett volna így. Ez mindenképpen örömteli eredmény. Annak is örülünk, hogy Magyarország a lezárt fejezetek számát tekintve Ciprussal együtt a csatlakozó országok élén áll, hiszen 22 fejezetet zárt le sikeresen, és ezzel valóban megelőzte a Nizzában lefektetett útitervet is, tehát előtte állunk annak a tervnek, amit fél évvel ezelőtt valószínűsíteni lehetett. Ugyanakkor - mielőtt nagyon megvereg etnénk saját vállunkat - érdemes azon a két fejezeten egy kicsit elidőzni, amelynek a miniszterelnök úr is itteni beszédében nagyobb teret szentelt. Gondolok itt a tőke szabad áramlására vonatkozó fejezetre, különösen a termőföldvásárlás kérdésére, valamin t a munkaerő szabad áramlásának kérdésére. Először is idézzük fel azt, hogy 1997ben, négy évvel ezelőtt az akkori ellenzéki pártok, köztük a Fidesz egy népszavazási kezdeményezéssel élt. Ez a népszavazási kezdeményezés olyan törvényi megoldást kívánt elér ni, amely örökre kizárta volna Magyarországról a külföldi földvásárlókat, nem öt évre, nem hét évre, hanem örökre, és ezzel örökre megakadályozta volna Magyarország európai uniós csatlakozását. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Így van!) Nagyon rossz állás pontot foglalt el akkor a Fidesz is és az akkori szövetségesei, a mai kormánypártok is. Ma beismerték ezzel a kompromisszummal, ami most született, hogy álláspontjuk hibás volt, téves volt, netán tudatosan félrevezető volt. Örülök annak, hogy ezt most a mi niszterelnök úr, ha nem is ilyen nyíltan és egyértelműen, ahogy most én tettem, de elismerte a mai beszédében, ez az álláspont ugyanis teljes mértékben tarthatatlan. Az sem igaz - bár a miniszterelnök úr szavaiból ma már ki lehetett venni , hogy a mostani kompromisszum kizárja a külföldiek földvásárlását. Nem zárja ki. Elhangzott korábban ilyen - nem zárja ki. Kétségtelenül ittlakáshoz köti, hároméves itteni önfoglalkoztató tevékenységhez köti, de a külföldiek földvásárlása nincs kizárva. Ellenben ki vanna k zárva a belföldi jogi személyek, tehát a hazaiak ki vannak zárva továbbra is a földvásárlás lehetőségéből, de a külföldiek már most sincsenek, és a belépéstől számított hét éven belül pedig egyáltalán nem lesznek kizárva. Ezek utá n, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház, választ kellene tudni adni arra a kérdésre, hogy hogyan kerül be több tőke a magyar mezőgazdaságba, hogyan kerül sor technológiaváltásra, hogyan fogjuk elérni, hogy a földárak emelkedéséből a hazai magángazdák é s hazai társas vállalkozások tudjanak gyarapodni elsősorban, és nem a külföldiek, mert ez az úgynevezett kompromisszum ezt a kérdést nem oldja meg. Beszéljünk nyíltan és tisztán erről a dologról! Önök arról beszélnek, hogy kompromisszumot kötöttek, sikerek et értek el a magyar munkavállalók külföldi munkavállalását illetően. Valóban erről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Sajnos, azt gondolom, nem erről van szó, hiszen Magyarország elsőként fogadta el az Unió álláspontját. A miniszterelnök úr nagyon emelke dett szavakkal írta le azokat a diplomáciai erőfeszítéseket, amelyekkel állítólagosan a magyar kormány késztette megállapodásra az Európai Uniót, ez azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem így van. A Magyar Köztársaság kormánya elfogadta az Unió álláspontj át, elsőként, a többi tárgyaló ország, jelölt ország neheztelése mellett, akik úgy érezték, hogy ennél jobb, ennél megfelelőbb kompromisszum is kialakítható lett volna, ha Magyarország elsőként nem köt ilyen megállapodást. Nekem még fülemben csengenek Orbá n Viktornak, az akkori ellenzék vezetőjének azok a szavai, hogy az akkori magyar kormány megalázkodva tárgyal, szolgaian tárgyal Brüsszellel, úgy tekint Brüsszelre, mintha Moszkvára tekintene. Ma pedig azt látjuk, hogy a mai magyar kormány elsőként, különö sebb vita és egyeztetés nélkül fogadja el az Unió ajánlatait. Ugyanakkor sikerként könyveli el a kormány, hogy sikerült korlátozni a nyugateurópai munkavállalók Magyarországra áramlását, ami - legyünk őszinték - igencsak furcsa siker, hiszen ilyen törekvé sről tömegesen nem tudunk. De azért is nagyon furcsa ez, hiszen másfél héttel vagy két héttel ezelőtt a miniszterelnök úr még arról beszélt, hogy a magyar gazdaságnak milliónyi munkáskéz befogadására van szüksége. Igaz, ezt akkor a státustörvénnyel összefü ggésben és a szomszédos államokban élő magyarokkal kapcsolatban nyilatkozta, de ha valóban így van, akkor nem igazából értjük, hogy ha ennyi munkavállalói kézre
