Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 26 (218. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP):
188 sikerdíjat, akkor ez a felelősség őket is terheli, hiszen tudnivaló, hogy ezért a pénzért a TÖOSZ nem dolgozott meg. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Belügyminisztérium fölajánlja a szerződött önkormányzatoknak azt a segítséget, hog y ezeket a tényeket és az egyeztetéssel kapcsolatos tényeket az önkormányzatok részére - megkeresésük esetén - föltárja, és segítséget nyújt ahhoz, hogy az önkormányzatok meg tudják ítélni, hogy ebben a helyzetben miként járjanak el. Tisztelt Országgyűlés! Én bízom abban, hogy nyilvánvalóvá vált a napirend előtti fölszólalás és az arra adott válasz, valamint a múlt heti azonnali kérdés kapcsán, hogy az önkormányzatok érdekeit a gázközművagyonnal kapcsolatos kérdésekben nem a TÖOSZ, hanem a kormány képviselt e. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. (12.20) DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Erre a hétre, péntekre esik június 29e, Péter, Pál napja. Itt nálunk, a Kárpátmedencében a néphit azt tartja, hogy ilyenkor megszakad a búza gyökere, ettől az időtől kezdve már nem nő a búza, csak érik - kezdődhe t az aratás. Az aratással kapcsolatban számtalan népszokás van az országban, vidékenként más és más természetesen, de mindenütt kötnek a búza szárából aratási koszorút, mindenütt van aratási menet, mindenütt van aratási pálinka, tánc, szóval ünnepelnek. Ün nepelnek, mert nem vitásan a kenyérgabonáink közül talán a legfontosabb a búza; egyes helyeken életnek is nevezik. A kenyérrel kapcsolatos szólásmondások végigkísérik az életünket, miszerint a szüleink kenyerét esszük, amíg fel nem növünk; majd a felnőtt g yermekünk külön kenyérre megy; majd amikor idősödünk, akkor már megettük kenyerünk javát; de a hívő ember még imádságába is beleveszi, hogy a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Nem vitás, hogy rendkívül fontos minden ember számára, hogy minél nag yobb szelet kenyeret tehessen családja asztalára. Ám mégis a legfontosabb ez a kérdés azoknak, akik elvetik a búzát, és várják, hogy milyen lesz majd az aratás, milyen lesz a búza ára, mert kétségtelen, hogy a búza árából tudják megfizetni azokat a költség eket, amelyeket a termelésre fordítottak, azt a számos költséget, ami összetevődik a műtrágyából, a gázolajból és magából a munkából. Tehát a búza árának a változása nagyon befolyásolja a parasztember egész életét, és a nyári gabona eladása az első olyan i gazán tekintélyes pénz, amivel az addigi költségeit finanszírozni tudja. Ám azt is tudjuk, hogy éppen ezért rögtön az aratás után nyomott a búza ára, nem érdemes eladni, tárolni kell. És mint tudjuk, a tárolás újabb pénzeket, újabb költségeket jelent, ami már nem biztos, hogy kifizetődik. Ám erre van egy nagyon jó rendelet, mégpedig ez a közraktárjegy intézménye, amelynek az a lényege, hogy a közraktárban elhelyezett búzáért kapott jogosítvánnyal, kincstárjeggyel hitelt lehet felvenni, ám ez újabb költségek et jelent, mert hisz fizetni kell a tárolásért, fizetni kell a felvett hitel kamatáért. Ezt is megoldja egyébként egy FMrendelet, mégpedig úgy, hogy támogatja magát a tárolást is, és támogatja magát a kamatot is. Örömül szolgál - így Péter, Pál előtt , h ogy az FVM egy rendelete, amely június 22én kelt, a kamatot július 15étől december 31éig 100 százalékban támogatja. Ám ez újabb folytatásokat is feltételezhet, még lehet folytatni az egyszerű termelő támogatását, és örömmel hallani, hogy különböző tárgy alások folynak arra nézve is, hogy esetleg nemcsak a közraktárban elhelyezett búzára lehet majd hitelt felvenni, hanem más bértárolásra is. Sőt, olyan hangokat is hallani lehet, és tulajdonképpen ez lenne az igazi, ha maga a kistermelő kaphatna támogatást arra, hogy maga saját magának vagy a hangyaszövetkezeten keresztül termékpályás szövetkezeteknek lehessen tárolókat építeni, és így ne legyen kiszolgáltatva a nagy tárolóknak, ne
