Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
173 Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, hogy kíváne bárki reflektálni. (Jelzés re:) Jelzik államtitkár urak és a miniszter úr, hogy nem kívánnak reagálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: "Vélemények és véleményformálások a z olimpia budapesti megrendezésével összefüggésben" címmel. Öné a szó, képviselő úr, ugyancsak ötperces időkeretben. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Érdekes és szomorú, de mindenképpen elg ondolkodtató, hogy Orbán Viktor miniszterelnök alig egy hónapja jelentette be az olimpia megrendezésének szándékát, máris oldaltámadás zúdult magára a gondolatra is. Egyes megszólalásokat olvasva vagy hallgatva, az embernek az az érzése támadt, hogy már a megrendezés gondolatának felvetésénél, tehát akkor, amikor még tételes vizsgálatok, elemzések, értékelések, javaslatok és egyeztetések nem történtek, többen is annak elvetésére ösztönöznek. Olimpia magyarországi megrendezésének gondolatával a társadalom tö bbsége szimpatizál. Ahogy ők mondják: olimpiapártiak. Ezért is a kritikusok általában nem egyenesen fogalmazzák meg többnyire politikai ellenérzésen vagy megfontoláson alapuló ellenvéleményüket, hanem "igen, de..." gondolatszerkezetű oldaltámadások során i nkább alaptalan kifogásaikat, fenntartásaikat és aggodalmaikat hangoztatják. Néhány példa ezek közül: igen, de túl sokba kerül, gigantomán álom, csak a fővárosnak érdeke; igen, de a kormány az adóterhek növelésével fogja majd a szükséges forrásokat előtere mteni; igen, de a megfelelő körülményeket - például a megfelelő biztonságot - nehéz megteremteni; igen, de inkább 2016ban vagy később lehetnek esélyeink; igen, de nem lesz elég erős érvünk az, hogy régiónk nem rendezett még olimpiát, vagy az sem, hogy kie melkedő a magyarok olimpiákon elért sportteljesítménye - és még folytathatnám a példákat. Ezek és az ezekhez hasonló vélemények ugyan nagyrészt cáfolhatók, de legalábbis vitathatók, mégis gyakori visszatérésük a közvéleményt elbizonytalaní thatja, közömbössé, sőt ellenérdekeltté is teheti. Például az egyik televíziócsatornán képpelszöveggel közlik, hogy a nagy sikert aratott sydneyi olimpiai stadion ma kong az ürességtől, s csak eszi a pénzt. Ennek fényében teszik fel a kérdést: vajon szüks ége lennee Budapestnek az olimpia után a sok létesítményre? Vagy: ma Budapest olyan, amilyen. A fővárost tíz éve irányító önkormányzat egyik prominens vezetője szerint a város - mint mondja - "lassan arra sem alkalmas, hogy ki lehessen lépni az utcára". V ajon mi érdeke fűződik ahhoz, hogy saját munkájukat így lebecsülje? Nyilván az, hogy itt aztán az olimpia gondolata fel se vetődhessék. Azután erre a mai Budapestre teszik fel a közvéleménykutatók kérdésüket így: képese Budapest olimpiát rendezni? E kérd ésre - a mai állapot szerint - csak "nem" lehet a válasz. Az, hogy a kérdés irányított, célzatos, nyilvánvaló, hiszen ma csak az lenne kérdezhető: "alkalmassá tehetőe tíz év alatt Budapest az olimpia megrendezésére?" Ez a tényleges kérdés. A másik csak ar ra való, hogy hivatkozási alap legyen: a közvélemény nem akarja az olimpiát. Pedig a nyilatkozatokból előállítható valóság, hogy az ellenzéknek egy része ma nem akarja az olimpiának még a gondolatát sem. Nemzeti érdek helyett egyszerűen kampányfogásnak, bl öffnek minősítik, össztársadalmi érdek helyett pártérdekeknek vetik alá már a lehetőség gondolatát is. Mégis kell lennie az olimpia rendezésében olyan belső haszonnak, mely országokat, városokat a pályázat beadására inspirál. Ugyan Görögország nem nevezhet ő gazdag országnak ma sem, mégis Athén az első modern olimpiai után ismételten rendezője lesz a nyári játékoknak. A következő, 2008as olimpiára Párizs, Toronto és Peking pályázata között döntenek. Kína például mindenképpen nyereséget számol, s hogy megkap ja a rendezés jogát, már ma nagyszabású nemzetközi rendezvénysorozattal hívja fel magára a figyelmet, mely rendezvények között a három tenor idén nyáron való fellépése csak egy program a sok közül. Kína tehát a nemzetközi színtéren is
