Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
16 Külön kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy mi van azokkal európai uniós polgárokkal - ismétlem, csak és kizárólag az Európai Unióhoz tartozó államok polgárairól va n szó, nem azon kívüliekről , akik úgy döntenek, hogy a magyar mezőgazdaság egyre inkább nyilvánvaló bombaüzletében szeretnének részt venni, és ezért elhagyják Franciaországot, Németországot, Ausztriát vagy NagyBritanniát, áttelepülnek Magyarországra (Dr . Kis Zoltán: Két évvel ezelőtt ugyanezt mondtuk, de akkor ez senkit nem érdekelt! - Dr. Kövér László: Te voltál az államtitkár, amikor kiárusították a termőföldet. - Zaj.), és Magyarországon nem egyszerűen csak termőföldet akarnak vásárolni, hanem át akar nak települni Magyarországra, és itt akarnak velünk élni. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy a tisztelt Ház által nemrégen elfogadott idegenrendészeti törvény szabályozza azt, hogy milyen előfeltételek mellett kaphat valaki letelepedési engedélyt, le het rezidens Magyarországon. Az önök által megalkotott jogszabály összhangban van azzal, amit a magyar delegáció a tárgyalások során elért, vagyis ahhoz, hogy valaki rezidensnek minősüljön, tehát Magyarországon letelepedési engedélyt kapjon, három éven ker esztül itt kell tartózkodnia, élnie, adót fizetnie és így tovább. A megállapodás egy további megszorítást tartalmaz: ha a külföldi itt él velünk Magyarországon három éven keresztül - itt adózik, gyermeke itt jár iskolába és így tovább , csak akkor vásárol hat termőföldet Magyarországon, ha egyébként önfoglalkoztató gazda, és főállásban mezőgazdasággal foglalkozik. (Bauer Tamás: Ezt mondta az SZDSZ két évvel ezelőtt.) Ebben az esetben erre van lehetőség. Ezek után, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt elnök úr, mélyen tisztelt köztársasági elnök úr, tegyük fel a kérdést, hogy ez így elegendőe. A válasz az, hogy nem. A tárgyalásokon azonban ennyit tudtunk elérni, és megkaptuk azt a lehetőséget, hogy miután ez a megállapodás csak a csatlakozás után lép életbe, a magyar parlament - és javaslom, hogy ezt ősszel tegyük is meg - megalkossa azokat a belső szabályokat, amelyek további korlátokat, lehetőségeket - mindenki fogalmazzon szája íze szerint - tartogathatnak a külföldieknek és a magyaroknak. Mondanék is önök rögtön két gondolatot ezzel kapcsolatban. Amennyiben a tisztelt Háznak ősszel sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a helyben lakó gazdák előbérleti meg elővásárlási jogát szabályozzák, amennyiben a tisztelt Háznak sikerül megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek a nemzeti földalap jogosítványait írják körül, abban az esetben a tárgyalásokon elért pozíció és a szeptemberoktóber hónapban megalkotandó magyar szabályok együtt már elegek lehetnek. Önmagában a tárgyalásokon elért pozíciót - amely egyébként szerintem jó eredmény önmagában, de nem elegendő garancia számunkra - össze kell hoznunk, párosítanunk kell a magyar parlament előtt álló, néhány meghozandó törvényjavaslatba foglalt garanciával. És ha ezt a kettőt sikerül összhangba hoznunk - am ire minden esély megvan, mert ez csak a szándékunkon múlik , akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a tárgyalásokon és az azt követő magyar jogalkotási lépésekkel olyan állapotot hoztunk létre, amely kellő garanciát nyújt a magyar gazdáknak az ügyben, hogy még a betelepülők sem tudják a termőföldjeiket korlátozás nélkül kihúzni a lábuk alól. (Taps a kormánypárti oldalon.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Volt egy terület, ahol az Európai Unió kért kivételt és átmeneti szabályozást. Tudtuk, hogy ez így lesz, bár az Eu rópai Unió a legutolsó pillanatig nem hozakodott elő ezzel a közös álláspontjával. De mindannyian tudtuk az egyes tagállamok korábbi nyilatkozataiból, hogy előbb vagy utóbb, de az Unió kérni fogja a csatlakozni akaró országokat - így Magyarországot is , h ogy a munkaerő szabad áramlására vonatkozó európai uniós normákat a belépés pillanatától kezdve még ne alkalmazzák a frissen felvett államok esetében. Mi ezt az igényt nem tartottuk indokoltnak, és ma sem tartjuk annak, de minden fél maga fogalmazza meg az álláspontját. Az Unió ezt az igényét fenntartotta, és ehhez ragaszkodott. Szeretnék itt köszönetet mondani a szakszervezeteknek, amelyek nem feladva korábbi véleményüket, mind a mai napig azt az álláspontot képviselik, nem helyes az Unió részéről, hogy a magyar munkavállalók korlátlan munkavállalási lehetőségeit az Európai Unióban nem biztosítják. Ez szerintem egy ésszerű munkamegosztás. Úgy gondolom, továbbra is az a helyes, ha a magyar
