Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 13 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
100 Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Németh Imre fra kcióvezetőhelyettes úr, az MSZP képviselője: "Az agrárgazdaság" címmel. Megadom a szót. DR. NÉMETH IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap évadnyitó beszédében a miniszterelnök úr az agrárgazdaság helyzetmegítélésével kap csolatban azt javasolta, induljunk ki a valóságból, hogy tudjuk, miről beszélünk. Egyetértek: a Szocialista Párt és az AgrárszövetségNemzeti Agrárpárt szemszögéből nézzük tehát a tényeket! A termelőágazatok helyzetének számbavételével egyértelműen megálla pítható, hogy az agrártermelésből élő vidéki emberek a rendszerváltozás legnagyobb vesztesei. E társadalmi kör létfeltételeit markánsan behatárolta és ma is behatárolja az a tény, hogy a termelés volumene egyharmadával csökkent. Tartós jövedelemválság alak ult ki, egyrészt a támogatásoknak az első kisgazda miniszter általi drasztikus csökkentése, másrészt az agrárolló 19901991. évi jelentős nyílása miatt. Ennél nagyobb sokkot csak a gazdálkodás jövőbeni érdekeit teljesen szem elől tévesztő földkárpótlás oko zott az ágazatban az elmúlt tíz esztendőben. A statisztikai adatok vitathatatlanul bizonyítják, hogy a kialakult válságon mind ez ideig nem sikerült úrrá lenni, a csodálatos eredmények, a minden mutatójában javuló agrárgazdaság csak egy elvakult képzelet s züleményei. Ellenkezőleg: az OrbánTorgyánkormány ideje alatt a gazdák létbiztonsága és jövedelme tovább csökkent, piacszabályozás helyett tűzoltás folyik, a miniszter a szabályozás elmulasztásával rendre önmaga által élesített bombákat hatástalanít. Mind ez évente súlyos tízmilliárdokat emészt fel, ehhez képest az agrárdiplomáciai offenzíva ára zsebpénz. Mindemellett az agrárinnováció leple alatt több száz használhatatlan tanulmány készült, újabb százmilliók felhasználásával, melyekből a termelőknek szinte semmi haszna. Ezek haszonélvezői a pártklientúrához tartozók, akik, mint látható, nem elégszenek meg a morzsákkal, megnőtt az étvágyuk. Ha a másiknak nagyobb falat jutott, ő is követel, hiszen rövidesen vége a kánaánnak. Ha reménytelennek látja a további zsákmányszerzést, bosszúból kipakol, vagy kreál vádakat, nem tudjuk, mi az igazság. Orbán Viktor miniszterelnök úr mindeddig hűvös mosollyal, kívülállóként szemlélte, mi történik a hitbizományba adott agráriummal. Fittyet hányt rá, hogy a saját kormányprog ramjukban rögzített elvekkel ellentétes intézkedések születnek, hogy annak talaján máig nem készült középtávú fejlesztési koncepció; legalább nincs mit számon kérni a ciklus végén. Ha a pártklientúrán belüli viszonyok nem eszkalálódnak, kihúzhatták volna í gy a ciklus végéig, a kormányfő pedig végig asszisztál a károkozáshoz, a közpénzek elfecsérléséhez. Persze még ma is kérdés, hogy a miniszterelnök úr szembe mere nézni a korrupcióval, vagy a tények elkendőzése fog következni. Hogy a gazdálkodók milyen súl yos árat fizetnek az eltékozolt évekért, a versenyképtelenség okán hányan fognak kiszorulni az egységesülő európai piacról, megbecsülni is félelmetes, de téved az, aki azt hiszi, hogy az agrárválság elhúzódása csak az agráriumban dolgozókat érinti. (9.20) Az elmúlt év 22 százalékos élelmiszerárrobbanása csak előszele volt a kedvezőtlen folyamatok következményeinek. Tudomásul kell venni, hogy az élelmiszerár további növelésének mértéke annak függvénye, hogy miképpen alakul a mezőgazdasági termelés hatékony sága, a termelők versenyképessége. Ez befolyásolja alapvetően a jövő folyamatait. Ezt a célt kellene szolgálni a támogatási rendszernek, de éppen az ellenkezője érhető tetten a Luca széke módjára készülő ez évi szabályozásban.
