Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 12 (185. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
9 munkanélküliségi szintre kellene visszalépnünk. Ez lényegében már azt jelenti, hogy aki munkaképes és akar dolgozni, az munkához is jut. Engedjék meg nekem azt, hogy megosszam az egyik sejtelmemet önökkel, amely t alán a következő egykét esztendőben már sejtésből bizonyossággá is válhat. Ha a magyar gazdaság növekedési üteme továbbra is 5 százalék fölött marad, amire jó esélyünk van, és a munkanélküliek aránya úgy alakul, ahogyan az előbb elmondtam, akkor Magyarors zág kéthárom éven belül azzal a gonddal néz szembe - és ez súlyos gond lesz , hogy egyszerűen elfogy a munkáskéz Magyarországon. (14.30) Arra szeretném önöket kérni, hogy amikor majd a státustörvényt vitatja a tisztelt Ház, akkor ezt a megközelítési módo t, gondolatot is vegyék figyelembe döntésük meghozatalakor. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaságban 1990 óta görgetünk magunk előtt egy megválaszolatlan kérdést, és próbálunk agrártámogatási rendszereket, agrárpolitikákat egy tisztázatlan hely zethez igazítva kidolgozni. Nem csoda, ha ez csak részlegesen sikerülhetett. A magyar mezőgazdaságban a legfontosabb kérdés nem dőlt el: kié lesz a föld? A polgári kormány egy kérdést már eldöntött, hiszen kimondta, hogy külföldiek Magyarországon termőföld et nem vásárolhatnak, tehát a föld a magyaroké lesz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) De ez a könnyebben megválaszolható kérdés, ehhez nem kell nagyon okosnak lenni; ehhez az is elegendő, ha az ember azt érzi, amit ilyenkor éreznie kell (Derültsé g az SZDSZ padsoraiból.) , és akkor jó döntést hoz. Az igazán nehéz kérdés az, hogy Magyarországon belül kik foglalkozhatnak főállásban mezőgazdasággal, kik kaphatnak mezőgazdasági támogatást, mennyi földtulajdon lehet a kezükben és kiknek. Ezek azok a kérd ések, tisztelt hölgyeim és uraim, amelyeket ebben a formában, egyenesen nem tettünk fel, és nem is sikerült megválaszolnunk. Jó úton haladunk abban, hogy a Ház elé tudjuk terjeszteni azokat a javaslatainkat, amelyek ezt a kérdést végre rendezik. Nem akarom megelőlegezni azt a vitát, csak jelezni szeretném, hogy a kormány egy gazdapárti javaslatot fog benyújtani, egy olyan javaslatot, amely arra a kérdésre, hogy kié legyen a föld, azt a választ adja, hogy a főállásban mezőgazdasággal foglalkozó családoké, cs aládi vállalkozásoké lehessen a föld. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Tavaly februárban ugyanezt...) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy illendő, hogy azt is érzékeltessem önökkel, hogy ebben az esztendőben szeretnénk az egészségügy átalakításának egy újabb lökést adni. Az egészségügy átalakításának első lépése az lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az új miniszter úr által előterjesztett népegészségügyi offenzívát a kormány néhány elemében már megvitatta, néhány további elemét majd megvitatja, és azt átfogó módon be is mutatjuk majd a tisztelt Háznak. Azt szeretnénk, ha ezzel a népegészségügyi offenzívával sikerülne a magyar emberek egészségi állapotát, különösen a gyermekek egészségi állapotát érezhető mé rtékben javítani. Úgy érzem, a miniszteri székben az elmúlt esztendő végén történt váltás elegendő közbizalmat eredményezett ahhoz, hogy ezt a munkát, amely nehéz, bonyolult, szakmai és intellektuális kihívást is jelent, mégis sikeresen végezhessük el. Tis ztelt Hölgyeim és Uraim! A napokban egy stockholmi újságban egy üzletember, aki egyébként magasan képzett középeurópai munkaerő alkalmazásáról gondoskodik, azt nyilatkozta, hogy a magyar oktatás színvonalasabb a nyugateurópainál, ezért további magyar kut atók alkalmazását tervezik. Úgy érzem, ez jó hír nekünk. Mint mindannyian tudjuk, az oktatás színvonalához két dologra van szükség: jó pedagógusokra - köszönet a munkájukért, hogy nemcsak idehaza, hanem külföldön is ilyen a vélemény az ő tevékenységükről , valamint jó diákok kellenek. Úgy látom, az utóbbi is rendben lesz, hiszen a kormánynak sikerült egy olyan döntést hoznia, hogy 2001 szeptemberében 55 ezer új elsőéves hallgató kezdheti meg a tanulmányait a magyar felsőoktatási intézményekben. És ha siker ül az eltervezett munkát az általunk elgondolt ütemben elvégezni, akkor 2001 szeptemberében bevezethetjük azt a diákhitelrendszert, amely reményeink
