Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH IMRE (FKGP):
736 értékelése a törvényjavaslat szerint a képviselőtestület hatáskörét képezné. Tekintettel arra, hogy a jegyző számtalan esetben kénytelen ütközni a testülettel, kétséges, hogy a testület objektív módon állapítja meg vele szemben a követelményeket és értékeli teljesítményét. Ezt az ellentmondást valószínűsíthetően a közszolgálati jogvita kezdeményezésének a lehetősége nem tudja feloldani, ezért célszerűbb lenne annak megállapítását és értékelését a polgármester mu nkáltatói jogkörébe utalni. A munkaidő egységes szabályozását tartalmazó rendelkezéssel kapcsolatban szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az önkormányzati törvény értelmében a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási rendjének a meghatározása a képviselőtest ület hatáskörébe tartozik jelenleg. Amennyiben a munkaidő kezdete és vége törvényben nyer meghatározást, a kérdés az, hogy az ügyfélfogadási idő csak ezen belül határozható meg. Úgy ítélem meg, hogy e szabály nincs tekintettel az egyes településeken már ed dig kialakult és bevált gyakorlatra, a város és vidék eltérő életvitelére. Kérdezem tehát, hogy milyen érdeket sértene, ha maradna az eddigi megengedő helyi szabályozás? Célszerű lenne a jelenlegi szabályozás helyett azt meghatározni, hogy például a heti 4 0 órás munkaidőn belül mennyi az a minimum, amelyet ügyfélfogadási időként kell betartani a hivataloknál. Gondoljunk az eltérő településméretekre, az életmódkülönbségre, az eljáró dolgozók körére, a településre való visszatérés dimenzióira, és ennek tükréb en érthetővé válik az imént fölvázolt gondolat. A köztisztviselői díjazás több szempontból is vizsgálható. Általánosságban a legritkább irritáló tényhelyzet az, hogy a külön szabályozás alá tartozó, de közszolgálatokat ellátók között miért fordulhat elő, h ogy az önkormányzatnál jogi előadóként jogi szakvizsgával rendelkező dolgozó köztisztviselő 183 600 forint illetménnyel megy nyugdíjba, míg ugyanolyan végzettséggel rendelkező kezdő bíró kötelező illetménye ezt meghaladja. Vizsgálható a rendszer az időszer űség szempontjából is, nevezetesen onnan, hogy bár korszakos jelentőségű volt, mégis késett a '92. évi szabályozás szerinti új bérrendszer bevezetése, és most miért találja a jogalkotó a tervezett feltételek és kötelezettségek hatálybalépésétől elszakíthat óan, több éven át tartóan bevezethetőnek az új szabályozást. A '95. évi bérrendszer bevezetésekor a köztisztviselői illetményalap 15 ezer forint volt, a minimálbér ugyanakkor 16 500 forint volt; míg jelenleg az illetményalap 30 600 forint, a minimálbér ped ig 40 ezer forint. A köztisztviselői bérrendszer tehát folyamatosan veszített vásárlóértékéből, nem követte a kereseti arányokat, az új szorzószámok megállapítása ugyan kedvező, de nem lehet megtévesztő. Mindenképpen figyelemmel kell lenni arra, hogy az in fláció következtében lemaradás történt, továbbá az új szorzószámok bevezetése késleltetetten történik, márpedig erre az időtartamra is figyelembe kell vennünk az inflációs tényezőt. A jubileumi jutalommal összefüggésben: mindenképp elgondolkodtató, hogy a 35. évet kizárjuke az értékelhetőség szempontjai közül. Aki ilyen munkaterületen ennyi időt végigdolgozott, megfontolandó, hogy ne kerülhessene be egy értékelhetőségbe, tehát részeltetünk kellene jubileumi jutalomban. Talán a részletes szabályozásnál err e vissza lehet térni. A törvényjavaslat új fejezetként megjeleníti, az etikai eljárás szabályainak elhagyását tartanám indokoltnak. A jog szabályait nézeteim szerint a jogszabályokban, az erkölcs szabályait pedig azon kívül kell rendeznünk. Csak sorrendisé gét tekintve utolsóként kívánom megemlíteni a közigazgatási szakvizsga kérdéskörét. (10.10) A közigazgatási szakvizsga kötelezővé tétele és a szakvizsgapótlék megszüntetése a törvényjavaslat nagyon vitatható pontja és a vonzó életpálya elvét sértő rendelk ezés. Szakvizsgapótlék fenntartása szakvizsga kötelezővé tétele esetén is feltétlenül indokolt. Miért ne kellene ösztönözni annak mielőbbi letételét, és miért ne kellene elismerni annak korábbi megszerzését?
