Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP):
691 részletes vitát mindenféleképp csak péntekkel zárja le, tehát most a vita végén ne zárja le, mert abból adódóan, hogy most váratlanul k erült napirendre ez a részletes vita, a képviselőknek nem volt módjuk, hogy kapcsolódó módosító javaslatokat nyújtsanak be. Tehát egy picit elkésett a részletes vita, így ezt feltétlenül szükséges megtenni, mert ez az időpont már nem tartható, hiszen elmúl t. Az egyéb javaslatokban, képviselőtársaim, az ajánlás 2. pontjában Farkas Imre képviselőtársam azt javasolja, hogy ne csak tekintse át a kormány ezt a kérdést, hanem dolgozzon ki javaslatot is. A képviselők emlékezhetnek rá, hogy ha valamilyen törvénymód osító javaslat vagy törvényjavaslat bekerül, akkor a konkrét javaslaton mindig sok vita van. Az a legjobb megoldás, amit ez a határozati javaslat is tartalmaz, hogy a minisztériumokban jó szakemberek ülnek, és ne próbáljunk meg mint képviselők olyannal fog lalkozni, ami a szakértelmünket meghaladja, bízzuk ezt rá az illetékes minisztériumok szakértőire; csak vessük föl egy országgyűlési határozatban a problémát, és kérjük meg a kormányt, hogy az illetékes szakemberek, szakapparátus bevonásával dolgozza ki a szükséges megoldást. Itt amellett szeretnék érvelni, hogy nem elég az, amit a mezőgazdasági bizottság szintén egységesen eldöntött javaslata tartalmaz, hogy a kormány tekintse át, mert áttekinti ezt a kérdést, és megállapítja, hogy baj van. Hiszen emlékezh etünk a MiZóra, sok százezer gazda nem jutott hozzá önhibáján kívül - pedig sok munkával és tőkét beleinvesztálva termelt - termékének az ellenértékéhez, itt a Solami esete, ahol a sertéstartó gazdák kerültek szintén ilyen nehéz helyzetbe, és nem múlt el, hiszen szinte az idei évre is áthúzódik, hogy Heves megyében közel ezer szőlőtermelő nem kapja meg a vételárat a terméséért, tehát ez egy élő, folyamatos probléma, minden évben több ilyen eset van. Ez a javaslat nem érinti a költségvetést, hiszen arról szó l, hogy hozzunk egy olyan rendszert, illetve a minisztériumok szakapparátusa - gondolok elsősorban a Gazdasági Minisztériumra, amelyhez leginkább tartozik a kereskedés témaköre - próbáljon egy olyan rendszert hozni, hogy a jövőben ennek lehetőségét minimál isra csökkentsük. Hiszen egy jogállamban mégsem természetes folyamat, hogy a gazdák becsülettel dolgoznak, és teljesen önhibájukon kívül, mert a felvásárló cég csődbe megy, tönkremennek. Tudjuk, hogy a csődtörvény módosítása sem hozott olyan megoldást ebbe n a kérdésben, amely a gazdák számára megnyugtató lenne. Ezért támogatni tudom Farkas Imre azon javaslatát, hogy ne csak tekintse át ezt a kérdést a kormány, hanem dolgozza ki a jövőre nézve a konkrét javaslatot. Nem akarom most meghatározni, hogy ez mi le gyen, hiszen nagyon széles a lehetőségek köre. Emlékezhetünk rá, hogy például a bankrendszerben működik egy ilyen biztosítási rendszer: a kisbefektetők egy bizonyos határig, azt hiszem, 1 millió forintig, ha csődbe megy a bank, megkapják a pénzüket, tehát ez a garanciarendszer, ami a bankvilágban működik, biztosítja számukra, hogy egy bizonyos összeghatárig hozzájutnak a befektetéseikhez. Itt arról van szó, hogy valami hasonlót - lehet, hogy nem épp ilyet, de valami hasonlót - a mezőgazdasági beszállítókra, termelőkre is ki kellene dolgozni, hiszen teljesen bizonytalan a helyzetük. Beszéltünk az előbb arról, hogy milyen kockázati tényezők között kell dolgozniuk: aszály, belvíz, jégverés s a többi. Ezeket most még eggyel megtoldjuk: ha a kereskedők esetleg sz ándékos vagy nem szándékos - végül is az ő szempontjukból teljesen mindegy, milyen - hibája miatt csődbe mennek, akkor a termelők tönkremennek. Kisemberek, termelők ezreiről van szó, akiken segíteni kellene legalább a jövőre nézve; mert akikkel ez megtörté nt, a csődtörvény értelmében nem jut nekik, tönkremennek. Sokan még öngyilkosok is lesznek, hiszen egész életük összegyűjtött tőkéje, egész életükben fölépített egzisztenciájuk egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra önhibájukon kívül tönkremeg y. Emberi sorsokat, tragédiákat, nem hiszem, hogy mi képviselők teljesen közönyösen, vétkes közönyösséggel tudjuk szemlélni; úgy gondolom, kötelességünk, hogy ebbe az irányba megpróbáljunk minél biztonságosabban és a lehetőségekhez képest minél hatékonyabb an tenni valamit.
