Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelőket sújtó rendkívüli aszálykár kárenyhítési lehetőségeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH IMRE (FKGP), a napirendi pont előadója:
673 Azért is tettem és tehettem, mert négy parlamenti bizottság ritkán tapasztalható egységes igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ezzel a problémával foglalkozni kellene. Ha a parlamenti patkó ellenzéki oldalára gondolok, akkor Nagy Sándor MSZPs képviselő úr azt mondta egy, a Fidesszel folytatott vitában, hogy a mezőgazdaság valós problémáival kell foglalkozni. Én azt állítom, ez valós, t ehát foglalkozzunk vele. Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr pedig évértékelő beszédében kitért az elmúlt évet érintő nagyon komoly csapásokra; ő a tiszai árvizet, a belvizet, illetve az aszálykárt említette. Január 8án az Aktuális című műsorban pedig külö n kiemelte az aszályproblémát, és megnevesítette, hogy tételesen az Alföldön, Csongrád megyében, Szeged környékén és Békés megyében különösen súlyos volt ez a probléma. Tehát azt tükrözte mindez, hogy a miniszterelnök úr egyrészt ismeri, másrészt elismeri a problémát. Mi a probléma? A probléma az elmúlt évi aszály, ami, nyugodtan mondható tehát, az évszázad aszálya, és én azt mondom, hogy nem maradhat kárenyhítés nélkül. Az Alföld bizonyos, jelentősebb részein több mint 250 milliméterrel maradt el az ilyenk or szokásos csapadékmennyiségtől a lehullott csapadék mennyisége. Aszályról klasszikus szakmai megfogalmazás szerint akkor beszélhetünk, ha egy féléves periódusban legalább 30 százalékkal, éves szinten pedig 20 százalékkal kevesebb a csapadék az országos á tlagnál. Az elmúlt évben ezt sajnos bőven meghaladtuk, a talaj vízhiányát fokozta a tartós hőség miatt a levegő páratartalmának a hiánya, az ismert és itt csak vázlatosan említett meteorológiai adatok százéves rekordokat döntöttek. Ezért nincs abban semmi túlzás, ha az évszázad aszályáról beszélünk, amely áttételesen, hatásaival szinte felmérhetetlen kárt okozott és okoz a teljes agrárium és a nemzetgazdaság számára. Az FVM becslései alapján a főbb szántóföldi növényeknél az 50100 százalékos aszálykárral s újtott megyékben a közvetlen aszálykár értéke a kukoricánál, a cukorrépánál, a napraforgónál, a takarmánynövényeknél megközelítette az 5560 milliárd forintot. Ehhez szorosan kapcsolódik a talajmunkák megnövekedett költsége; a gazdák részére kárenyhítést k ellene biztosítani költségvetési forrásból, melynek nagysága a bekövetkezett kárnak mintegy 30 százaléka kellene hogy legyen. Ezért van az indítványban az a bizonyos képzett 1518 milliárd forint. A helyzet a DélAlföldön az országosnál is kritikusabb, itt még kevesebb volt a csapadék, és magasabb volt a hőmérséklet. Gondoljunk arra, hogy az az európai klímakonferencia, amely a globális felmelegedéssel foglalkozott, bemutatta azt az általános problémasort, ami az egyik országban nagy havazást, nagy esőzést, itt nálunk, az érintett évben pedig óriási aszályt okozott. Az aszályt elemi kárnak kell tekinteni, hiszen az embertől független tényezők hatására keletkezik. Az elemi kár mint lehetséges valóság szerepel a más részeiben már hatályon kívül helyezett 1991. évi LXXIX. törvényben. A biztosítók az elemi károk egy részére kötnek kockázati biztosítást, de az aszály sajnos nem tartozik ezek közé. Így a tűz martalékává vált szántóföldi kultúránál számíthat a termelő támogatásra, illetve kártérítésre, de ha mindez a nap által kiégett, a nap tüzében elégett növényre vonatkozik, akkor nem számolhat ilyen támogatással. Nem vitatható, és mindannyian tudjuk, hogy az FVM saját lehetőségein belül iparkodott megoldási lehetőséget keresni a kárenyhítésre - az öntözővíztámog atás, a földalapú növénytermesztési támogatás feltételrendszerének módosítása sorolható ide , de a kormány is igyekezett segíteni, mert a központi költségvetés általános tartalékából tavaly szeptemberoktóber hónapban mintegy másfél milliárd forint volt a z elkülönített, átcsoportosított összeg az őszi talajművelés költségeinek csökkentésére. Ez egyébként a mintegy 300 hektár alatti gazdálkodók számára 2500 forint/hektár lehetőséget biztosított. Mindenképp azt állíthatjuk, hogy az elmúlt évi aszály mértékét ez az összegnagyságrend meg sem közelítette, ha azt veszem alapul, hogy egy szomszédos országban, Szlovákiában forintra átszámítva az ottani aszálykár okozta károk ellensúlyozására mintegy 35 milliárd forintot fordítottak.
