Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter, megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
671 Szóvá tették ellenzéki képviselőtársaim - a név- és címmegjelölést most mellőzném , hogy bizony, a kormány bedelegál ezekb e a fejlesztési tanácsokba embereket. Hát persze, hogy bedelegál, hogyne delegálna be, amikor ezek a területfejlesztési ügyek a nagy szektorokat érintő fejlesztési ügyekkel rendkívül szoros kapcsolatban vannak, és ilyen szektorális ügyek mind a kormány, mi nd az Európai Unió támogatásával, finanszírozásával egyre növekvő számban jelennek meg. Sokszor és sokat bírálják önök az autópályafejlesztést, különösen addig volt ez nagy kritika tárgya, amíg el nem indult, amíg esetleg nem lesz szerződés, így, úgy, amú gy. Amióta megy, azóta kevesebb a kritika. De azért az valahol rendet vág az ottani régiók fejlesztési elképzeléseibe, azokban az up dateekbe, azokba a följavításokba, amelyek ennek a hiányában nem lettek volna lehetségesek. Akkor már könnyen fölmerül az elérhetőség, ezért jelenik meg új szempontként; ha odébb megy 50 kilométerrel az autópálya, akkor egy halom községet hogy érint ez, hogy érnek be a városba, mibe kerül ez benzinben, energiában, elérhetőségben, availabilityben. Ez egy új szempont, alkalmazn i kell. Vagy: az Európai Unió támogatási programjában, az ISPAban arról szoktunk beszélni, mert a tárgyévet csak az érintette, hogy 88 millió euró támogatás érkezett, felefele arányban környezetvédelemre és közlekedésre. De elárulok egy titkot, ami nyílt titok természetesen: nem ennyiről van szó. Sikerült az Európai Uniót 67 éves programokra, de 34 éves programokra nagy számban elkötelezni pénzügyileg, és ehhez a magyar kormány is hozzátette a pénzügyi kötelezettségét. Ezeknek a programoknak a volumene több száz millió euró, és itt tulajdonképpen a projektek tenderkészek. De ez mindjárt befolyásol ám regionális ügyeket, sőt kistérségieket. Mert ha Debrecen környékén elkezdik csinálni, mint ahogy remélem, a tender után erre sor kerül, a kommunális hulladé kgyűjtőt, akkor ott már mindjárt egészen más lesz a foglalkoztatási helyzet. Ezek egy csomó ügyben rendet vágnak. Más: a GDP. Rozgonyi képviselőtársammal együtt tudunk morogni, nem vagyok boldog ettől a nagy GDPzéstől. Nem azt mondom, hogy ennek a mutatón ak nincs abszolút jelentősége - van. Ez a mutató azt jelzi a külföldnek, hogy milyen jó valahol befektetni. Kell egy ilyen orientációt adni, de amiről mi beszélünk, ahhoz inkább az tartozna, hogy helyben, a helyiek jövedelme hogy alakul. És itt nagy füllen tések vannak sajnos még, hiszen például Budapestre rákenik, hogy nagyon gazdag. Persze, valamivel gazdagabb, mint a vidék, ezzel kapcsolatban nincs kétség, de nem annyival. Mert a budapesti nettó jövedelemtranszferek, a pozitív jövedelemtranszferek a szald ó együttesében többet veszít, mint mit tudom én, valamely kisebb, tápiósági kerület. Tehát nem vagyunk igazándiból a saját adataink birtokában. Miért nem vagyunk? Azért, mert az előző korszakban, az előző négy évben ez nem volt olyan központi téma. Igazánd iból snassz lett volna kimutatni, és a mai napig nincs kimutatva, hogy '90től a GDP és a GNI hogyan alakult, mert a GDPnövekedés éveiben a GNIban még valószínűleg süllyedés volt; meg vagyok győződve, pedig nagyon hasznos lenne, ha tudnánk. Írországban, akár Izraelben is - nem uniós ország - hetente, havonta a Pénzügyminisztériumnak ilyen kimutatásai vannak, lehet nézegetni őket, nagyon hasznosak. Pénzhatékonyság: Baráth képviselőtársam említette, hogy egy csarnok, annyi pénzből mi jut... Ebből is lehet l átni, hogy a vidéki pénzbefektetés hatékonysága sokkal jobb, mint a fővárosi, hellyelközzel. Bizony! Tehát egyegy kis projekt, egy 100200 milliós projekt adott esetben 345 ezer embert boldoggá tud tenni. Késésben vagyunke? Folyamatosan. Folyamatosan késésben vagyunk. Néha persze helyben gyorsan futunk. Önök is ezt tették egyébként. Hogy cammogunk, futunk? De mindig késésben vagyunk, mert az idő hajt bennünket, és saját céljaink hajtanak bennünket, hogy erről az európai expresszről le ne késsünk, ha le het, a forrásokat időben igénybe vegyük. (22.30)
