Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellen-őrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általá... - DR. HACK PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
613 Óriási deficitünk van ezzel kapcsolatban. A többi európai társadalomnak volt lehetősége, hogy demokratikus körülmények között a múltját f eldolgozza, helyre tegye, hogy tanuljon belőle; a magyar társadalomnak ez 50 éven keresztül nem adatott meg, most kell ezeket pótolni. Minden olyan intézkedés, törvényjavaslat retrográd, amely ezt a legkisebb mértékben akadályozza. Márpedig ez a törvényjav aslat jelentős mértékben akadályozza ezt a rendkívül fontos feladatot. Nem véletlenül jött létre a Történeti Hivatal mint sajátos képződmény; igazából nem levéltár, nem szaklevéltár, hanem egy olyan intézmény, amely ennek a célnak az érdekében született, é s ezt kell teljes mértékben szolgálnia. Ezt szimbolizálja az is, hogy az Országgyűlés alá van rendelve, és ehhez képest egy képtelen dolog, hogy az egyik szakminisztériumnak, a titkosszolgálati minisztériumnak tulajdonképpen a szaklevéltára lesz. Ez képtel enség! Erre más megoldást kell találni, a titkosszolgálatoknak kell átadniuk az eddigi törvények értelmében mindazokat az anyagokat, amelyeknek a Történeti Hivatalban van a helyük. Itt már fölvetették mások is, de régóta rendkívüli sérelmünk az, hogy a tit kosszolgálatok saját maguk, saját kebelükben döntik el, hogy melyek azok az anyagok, amelyeket átadnak. Ilyen nincs a világon, csak a diktatúrákban! Ilyen nincs az Egyesült Államokban, nincs Németországban, nincs Franciaországban. Feltétlenül egy külső biz ottságnak kellene megállapítani, hogy mely iratok azok, amelyek nem szükségesek a titkosszolgálatoknak, és amelyeket feltétlenül át kell adni a Történeti Hivatalnak. Ez nem történt meg. Idézte már Hack Péter a Moynihanbizottságot - (Demeter Ervin: Megtört ént!) majd utána két percben, miniszter úr , amely több millió iratoldalt hozott nyilvánosságra, és rendkívül sok piszkos dolgot is nyilvánosságra hozott; mert - ahogy itt elhangzott - a titkosszolgálatok nagyon erős civil kontroll esetén, nagyon szigorú kontroll esetén is nagyon sok bűnt és hibát követnek el, bárhol legyenek a világon, ilyen a természetük. (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azt is el kell mondani, hogy a jogállami mentalitással, de Hammurápi törvényeit ől kezdve Mózes törvényein keresztül a mai tisztességes mentalitásokig minddel szemben áll a titkosszolgálati mentalitás, tehát nem lehet nemes célokat nemtelen eszközökkel védelmezni. Erre a történelemben számtalan példa van, és számtalanszor elbukott ez az elgondolás, amikor nem tiszta eszközökkel próbáltak tiszta elveket, tiszta rendszereket védelmezni. Donáth Lászlóra nézek, tudom, egyháztörténetre is gondolhatunk és más egyébre. Tehát ez nem járható út. Sőt azt is láthatju k, hogy egy iszonyatos információrobbanás korszakában vagyunk, amikor nem ügynökök révén kell csepegtetni és begyűjteni kis morzsa információcskákat, hanem egy iszonyatos információtömegből lehet kiválasztani a valóságot; minden megismerhető egész egyszerű en legális, tisztességes, jogállami eszközökkel. Nem akarom megbántani azokat a tisztességes embereket, akik a miniszter úr szolgálataiban dolgoznak, és úgy vélik, hogy jó munkát végeznek, de valójában nem tartható fenn az az ellentmondás, hogy erkölcsös d olgokat erkölcstelen módon védelmezzenek; mert erkölcstelen dolog valakit kihallgatni, valakinek a romlására törni és valahová behatolni, szóval, csupa olyan dolgot, ami egyébként bűncselekmény, hivatásszerűen végezni. Most épp egy fordított folyamat törté nik, mint ami kívánatos lenne. A kívánatos az lenne, hogy a jogállami mentalitások felé törekedve a múlt megismerését minél világosabbá, minél transzparenssebbé tegyük. Ezzel szemben behatol a titkosszolgálat, és a maga avítt titkolódzó mentalitásával befa gyasztja azokat a lehetőségeket is, amelyek egyébként már megnyíltak. Hadd dicsérjem meg itt a Történeti Hivatal vezetőit és munkatársait, hogy igyekeztek a nem jól megfogalmazott törvények keretei között a lehető legtöbb információt nyújtani. Most ehhez k épest egy retrográd folyamat indul meg, minden jóindulatú törekvés ellenére, tehát egy olyan folyamat, amely szemben áll a rendszerváltás egész filozófiájával, mentalitásával.
