Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellen-őrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általá... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NIKOLITS ISTVÁN (MSZP):
594 betölthesse a törvényhozók szándéka szerinti funkcióját és elkezdjen működni. Majd 2000. június 30ától egy újabb módosítás lépett életbe, és íme, máris elérkeztünk ehhez a 3713. számmal jegyzett jelenlegi módosítási törekvéshez. És van egy olyan érzésem, ha ezt érdemben részletesen áttekintjük, hogy bizony, nem az utolsó módosítással állunk szemben. M indez, amit az előbb elmondtam, jelzi azt a feszültséget és azt a bonyolult helyzetet, aminek a megoldását vagy kezelését sokan és sokféleképpen képzelik el. Valószínűleg a jelenlegi módosítási törekvés minden eleme komoly kritikákat fog kapni a vita során , és nagyon sokhoz módosító indítványokat kell majd fűzni; reméljük, ezzel működőképes és tisztességesen funkcionáló törvénnyé fogjuk tudni formálni. Ahhoz azonban, hogy lássuk a problémákat, végig kellene nézni, mi a kimondott célja ennek a törvénymódosít ási törekvésnek. Ebben segítséget nyújt az általános indoklás. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy ezen gyorsan végigfussak! Kimondott célja lehete az, hogy létre kell hozni a Történeti Hivatalt? Nem, hiszen a Történeti Hivatalt, 1996ban módosítással, a Hornkormány idejében fölállítottuk, működését megkezdte. Célja lehete ennek a törvénymódosításnak az általános indokolásban szereplő azon rész, amely úgy hangzik szó szerint, hogy az információs önrendelkezésből fakadó iratbetekintési jog nem értelmezhet ő úgy, hogy egy jelentés készítője vagy aláírója azon az alapon, hogy neve szerepel az iraton, tehát a jelenleg hatályos differenciálatlan szabályozás alapján érintett, betekinthet az általa készített, de nem róla szóló iratokba. Ezek az iratok a megfigyel tről szóltak, az ő személyes adatait tartalmazzák. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy valaki az ügynökök közül el fog menni a Történeti Hivatalba, és azért, mert aláíróként szerepel egy ügyön, amit egyébként ő készített, vagy ő figyelte meg, teljesen m indegy, milyen körülmények között, az érintettet, majd ki fogja kérni, majd saját maga el fogja olvasni, amit korábban ő készített. Lehet ilyen eset, de teljesen értelmetlen. Azt sem igazán hiszem, hogy kimondottan az a célja ennek a törvénynek, hogy az 19 96. július 31éig keletkezett, a BM különböző szervezetei, jogelőd szervezetei... - föl van sorolva a törvényben részletesen - ezen iratanyagok átadása a Történeti Hivatalnak megtörténjen, hiszen ezek megtörténtek, miniszter úr az expozéjában ezt el is mon dta. Mi lehet az igazi cél? Eljutottunk az általános indoklás végére, ahol azt mondja, az állambiztonság - meg kell egyébként jegyeznem, hogy ez a kifejezés szerencsétlen, miniszter úr, mert itt nemzetbiztonsági szolgálatokról és nemzetbiztonságról van szó , kicserélendő majd - további iratait a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló '95. évi törvény általános szabályai szerint kell megőrizni. Ez már lehet igazi cél. Sőt, ez a cél támogatható is, csak nem azok között a keretek között, ahogy ez a törvénytervezet fölépül és amilyen kritériumokat megfogalmaz. De vegyük ezt a kérdést górcső alá! Elhangzott itt többektől, hogy létezik a nemzetbiztonsági törvény, de nincs kapcsolat e között a módosítási törekvés é s a nemzetbiztonsági törvény között. Rossz hírem van azoknak, akik ezt mondják. A nemzetbiztonsági törvény adatkezeléssel foglalkozó része ugyanis egy zárt egész. Akik ezt ismerik, végigélték, azok tudják, hogy úgy épül föl, hogy önmagában a legtöbb funkci ót, a legtöbb jogosítványt a szolgálat főigazgatójához telepíti. A szolgálat főigazgatója nemzetbiztonsági érdekre, valamint személyes érdek védelmére való hivatkozással minden információ kiadását megtagadhatja, minden iratot visszatarthat, és e köré a gon dolat köré fűzi föl az iratkezelés általános szabályait a kétharmados nemzetbiztonsági törvény. Ugyanakkor természetesen szól ez a törvény arról az 50. §ában, hogy mi az, amit át kell adni a nemzetbiztonsági szolgálatoktól a levéltárnak. Azt mondja, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok által kezelt személyes adatokat haladéktalanul törölni kell, ha a meghatározott idő letelt, amennyire titkosították. A törlési kötelezettség nem vonatkozik azon személyes adatra, amely adathordozóját a levéltári anyagok védel mére vonatkozó jogszabály értelmében levéltári megőrzésre kell átadni.
