Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - KISS PÉTER (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
462 Ugyanis a probléma ott kezdődik, hogy 1994től 1998ig a magyar ipar, a magyar feldolgozóipar és a magyar alapanyagipar jelentős részét önök annak idején eladták. Ez azt jelentette, hogy a termelékenyebb módszerek, a gyárbezárások és egyebek jelentős munkaerőfelesleget okoz tak ebben az országban, és jelentkezett egy olyan munkanélküliréteg, amelynek az elhelyezkedése megoldhatatlan problémaként jelentkezik ma is. Itt van az a csúsztatás, amely végigmegy ezen a vitán, hogy ezt az előidézett helyzetet önök kérik számon, amiko r a gazdasági fejlődés által és a kormány intézkedései révén ezek a káros hatások egyre inkább csökkennek. A másik, amit számon kérnek, a szakszervezeti jogok gyakorlása. Úgy gondolom, hogy soha nem volt még ennyire szakszervezetbarát egy jogszabályi megfo galmazás, mint ez a törvénykönyv. Tulajdonképpen mindenütt arra ösztönzi a szakszervezeteket és munkaadókat, hogy kollektív szerződést kössenek. Uraim, önök a Hornkormány idején módosított munkatörvénykönyvnél mint szakszervezetek és szakszervezeti tiszts égviselők annyi jogot kaptak, hogy az nem igaz! A parlament ezt megszavazta, mert bíztunk abban, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom fel tud állni, partnere tud lenni, nem a kormányoknak, hanem a munkáltatóknak. Hogy ezt nem lehetett megcsinálni, hogy al apszervezetek nincsenek, hogy a munkahelyeken nem működnek szakszervezetek, ezt a kormány pótolni sajnos nem tudja. Ezen el kellene gondolkodni a további vitában. ELNÖK (dr. Áder János) : Kiss Péter képviselő úr következik. KISS PÉTER (MSZP) : Tisztelt Képvi selőtársaim! Hosszas kifejtést igényelne a versenyképesség és a munka világában kialakult helyzet összefüggése. De egyet bizton lehet állítani: más országok gyakorlatában is meg lehet figyelni, hogy a tartós versenyképesség feltétele az egyensúlyban lévő m unka világa. Tehát az, hogy a munka világában lévő szereplők, mindkét oldal úgy lássa, hogy tulajdonképpen a helyzethez képest kiegyenlítettek a viszonyaik, ahhoz képest, amilyen versenykihívás van a gazdasággal szemben, megnyugtatóak a pozícióik. Most ez nincs így Magyarországon, hiszen csak a munkavállalók és csak a munkaadók nem látják így ezt a dolgot. Tehát abból kell kiindulnunk, hogy a tartós versenyképesség feltételei a munka világa egyensúlya szempontjából nem biztosítottak. De hogy hétköznapibb ny elven fogalmazzak, általános, mindenki által közismert az a vélekedés, hogy bizony aki kinyitja a száját a munkahelyen, akinek véleménye van mint munkavállaló, az hamar megkapja, hogy nem kötelező itt dolgozni. Márpedig ahol ez általánossá válik, ahol ez k öztudomású, ott nincs rendben valami a munka világa egyensúlyával! Ilyen értelemben tehát azon kellene elgondolkodni, hogy a munka világában szükséges tartós egyensúlyi folyamatokat hogyan lehet a munkavállalók pozíciójának javításával előállítani úgy, hog y ez hozzájáruljon a tartós versenyképesség megteremtéséhez. Úgy hiszem, hogy Európába törekedve, az Európai Unió felé haladva ez az igazi kihívás a magyar kormányzatok számára. Szeretnék még majd egy megjegyzést tenni a foglalkoztatási szint emelkedésének kérdéséhez, de ezt majd egy következő kétpercesben teszem meg. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Őry Csaba képviselő úr következik. DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Benedek képviselőtársunk hiányolja a munkált atók elítélő kritikáját. Az előbbiekben mintha azt hallottam volna, hogy a munkáltatók sem szeretik ezt a módosítást - most azt hallottuk, hogy egyáltalán nem kritizálják. De valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy a munkáltatókkal a kormány szakmai vitát , szakmai jellegű megbeszéléseket folytat; önökkel viszont, szakszervezeti vezetőből pártpolitikussá lett képviselőtársainkkal politikai folyik, és ennek nyilvánvalóan más a természete.
