Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
4295 E fogalmak útján juthatunk el a koncepcióhoz, mely ugyancsak latin megnevezéssel fogamzást, fogantatást is jelent konkrétan, átvitt értelemben pedig valaminek az alapgondolatát, alapeszméjét fejezi ki. Olyan alapeszmét, mely gyakorlatot képes életre hí vni, a gyakorlat elemeit összehangolva, célirányosan, hatékonyan működtetni. A koncepciónak az ellentéte tehát nem a "katyvasz", miként azt több törvénytervezet vitája során hallottuk. A koncepció ellentéte az eszmenélküliség, a gondolathiány. S erre, márm int a koncepcióra azért van minden fontosabb problémakörben szükség, mert - amint egy matematikus szellemesen és pontosan megfogalmazta - nincs gyakorlatibb dolog, mint egy jó elmélet. A koncepció tehát egy város, egy főváros életének irányításában létszük séglet. Ha ez nincsen, az élet szervessége szétesik, sőt szétzüllik. Ráadásul a koncepcióteremtés nem anyagiakat kíván, hanem szándékot, szemléletet, gondolatot. Miért mondható tehát a főváros működtetéséről, hogy tíz év alatt sem teremtette meg alapeszméj ét, koncepcióját? Azért, mert elpazarolja a természet által adott lehetőségeit, a célszerűen épített természeti környezetet, az épített környezet palotákat és összeomló városrészeket egyaránt mutat, nincs semmi összhang a közlekedés sokféle lehetősége közö tt, az életlehetőség tervezetlen, a piactól a játszótéren keresztül az étkezési lehetőségekig átgondolatlan; s közben milliárdok és milliárdok felett dönt a Fővárosi Önkormányzat - s közben milliárdokat szerez a legkülönfélébb módokon. De ha ez így van, ak kor vissza kell vonni állításunkat, miszerint a főváros működtetésének nincsen koncepciója, azaz alapeszméje. Bizony, hogy van, csak ez nem a városlakóra, a város szépítésére, funkcionálására, fejlesztésére irányul - hanem a pénzre. Az alapeszme nem más, m int a pénzszerzés. Szeretnék abban reménykedni, hogy a következő tíztizenöt év koncepciója a pénzért megszerezhető emberi javakat, a jólétet szolgálja majd. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormán y nevében kíváne reagálni valaki az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki reagálni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Trianon - millennium - Európa" - a befejezése címmel. K épviselő urat illeti a szó, ötperces időkeretben. (12.00) MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatom, ahol éjjel abbahagytam. Most, Trianon 81. évfordulóján, hála istennek, gyökeresen megvá ltozott a helyzet. A szovjet állampárti diktatúrarendszerek felbomlása, a rossz emlékű, 1955ben összetákolt Varsói Szerződés megszűnése után a középeurópai térség államainak többsége megindult a szabadság, a demokratizálás, a társadalom önszerveződésének , az emberi jogok mind szélesebb körű érvényesülésének útján. Nehezen, keservesen, a múlt nehéz és számtalan batyuit cipelve, a koloncok egy részétől megszabadulva, saját árnyainkkal, tudati elkorcsosulásainkkal hadakozva kell a demokratikus jogállamot és a tagolt, önszerveződő társadalmat kialakítani; olyan országokban, ahol soha nem volt igazi demokrácia, valódi parlamentarizmus, sokrétű, nemes értelemben vett polgári társadalom. Mégis észre kell venni, hogy a térségben egyre több törekvés tapintható ki a közös értékek felismerésére, egyre több ország politikai elitjében tudatosul, hogy vannak közös érdekeink. Akarvaakaratlanul érték- és érdekközösség van születőben, megbirkózva lassacskán a múlt árnyaival, elfödött gyűlölködéseivel, bizalmatlanságaival, meg nem értésével. Szinte nincs ország, amely ne tűzte volna zászlajára a demokratikus átalakulást, a polgárosodást és történelmileg belátható időtávban a formálódó Európai Unióhoz való csatlakozást; ahhoz az
