Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 13 (216. szám) - Az ülésnap megnyitása - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
4288 gyámügyeit, míg Nyugaton a változás iránya nem kedvezett a területi önigazgatás kialakulásának, ezért maradt a gyámügy a jóval nehézkesebben műkö dő és kevésbé operatív bírói döntések területén. Emiatt mindmáig bonyolult feladat összehasonlítani - például jogharmonizációs feladatok keretében - a hazai és a nyugateurópai gyámügyek intézését, ahol jelenleg is hangsúlyosabb a bírósági döntések gyakorl ata. A nyugateurópai államokban a gyámhatóság feladatait az úgynevezett gyámbíróságok látják el. Bírósági jellegükből fakadóan elsősorban dönteni tudnak, felügyelni kevésbé. Ha a nyugateurópai gyámbíróságok működését figyelemmel kísérjük, megállapíthatju k, hogy a gyámbíróságon kívül mindenütt egy párhuzamos közigazgatási szervezetet kellett kiépíteni, hogy azok a gyámbíróságok által hozott jogi határozatokat végrehajtsák, illetőleg elvégezzék azokat a közigazgatási aktusokat, amelyek tulajdonképpen nem bí rói természetűek. Titkon várom azt, hogy a jogharmonizáció keretében a több évszázados múltra visszatekintő és életképesebb magyar megoldást valamikor majd átveszik az uniós tagállamok. A feudális Magyarországon már kialakult az a szokás, hogy a gyámság el látása állampolgári kötelesség, visszautasítani csak nagyon nyomós indokok alapján lehetett, és az ellátásáért nem járt díjazás. Minden vármegyében és nagyobb városban a közigazgatás részét képező árvaszékek gyakorolták a kiskorú árva és félárva gyermekek, illetve a felnőtt korú gondnokoltak feletti gyámhatósági jogokat. Azaz személyi képviseleti és vagyoni ügyeikkel foglalkoztak, felügyelték az ellátásukat és taníttatásukat. Sok, szociális problémák iránt fogékony értelmiségi és politikus kezdte meg az éle tpályáját az árvaszéki feladatok ellátásával, többek között Kossuth Lajos is. Míg az árvaszékek általában rokonoknál vagy befogadó szülőknél, családi közegben helyezték el a gondnokoltakat, Mária Terézia uralkodása alatt a nagyvárosokban létrejöttek az els ő olyan felekezeti árvaházak is, amelyekben szerzetesek vagy hivatásos nevelők viselték gondját a gyermekeknek. 1768ban például az országban több helyen - Nagyszebenben, Kassán, Nagyváradon és Debrecenben is - épült királyi utasításra árvaház. Később első sorban a püspökök karolták fel ennek az intézményhálózatnak a kiépítését. Ilyenek voltak például az egri, a keszthelyi vagy eperjesi árvaházak. A múlt század közepén már egyes foglalkozások is - például a tanítók, a honvédek vagy a magyar gazdasszonyok is - árvaházakat tartottak fenn. Az 1800as évek végén 68 árvaházban mintegy 3 ezer gyermeket neveltek a történelmi Magyarország területén. Ezeket az eseményeket azért idéztem fel, mert a családi és az intézeti nevelés előnyei és hátrányai közötti pedagógiai viták már akkor elkezdődtek. Charles Dickens regényei pedig már az 1800as évek közepén felhívták a figyelmet az árvaházak érzelmi sivárságára és az ottani gyermekek kiszolgáltatottságára. Ma gyakran úgy jelenik meg az intézeti és a családi keretben történ ő nevelés vitája, mint egyfajta rossz szocialista örökség elleni küzdelem, holott a szocialista éra legfeljebb eltúlzott arányban alkalmazott egy, már kétszáz éve meglévő intézményt. Ez a múlt arra is figyelmeztet minket, hogy a gyámügyekben nincsenek kizá rólagos megoldások. Bizonyos esetekben továbbra is előnyösebbnek tűnhet az intézet, például kevesen tudják azt, hogy a gyermekek egy jelentős hányada csak tizenéves korában kerül állami gondozásba, és ilyen korban már nehezebben találni befogadó családot. Azaz számukra valószínűleg célszerű az intézményi hálózat igénybevétele. A modern polgári Magyarország az 1877. évi XX. törvényben alkotta meg az első gyámügyi törvényt. Ez a törvény folytatta a hazai hagyományokat, és közigazgatási feladattá tette a gyámügyeket. A szocialista diktatúra időszakában a gyámügyek intézése elvesztette viszonylagos önállóságát, és a feladatok ellátását teljesen a tanácsok szociális osztályai vették át. Mindenképpen nagy előrelépés volt a múlthoz viszonyítva a három és fél évvel ezelőtt hozott, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Ennek a hatályos törvénynek a megváltoztatását javasolja ebben a törvényjavaslatban a kormány.
