Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
4254 Ma, 20002001ben a főváros immár 23 kerületből áll, távol attól, hogy Európában mintavárosként tekintsék. Budapest térképét magunk elé képzelhetjük. Milyen területekből szerveződik a 23 kerület? Érdemes elviselni néhány számot. A legnagyobb a XVII. kerül et, 55 négyzetkilométer. A második éppen a XXIII. kerület, 41 négyzetkilométer. A harmadik a III. kerület, 40 négyzetkilométer. S most lássuk visszafelé a sort: a legkisebb kerületek, 2 és 3 négyzetkilométer között, az V., VI. és VII. kerület. Látható módo n aránytalan és egyensúlytalan a területi megoszlás. Ez azonban a kisebbik gond, s nemegyszer nagyon érdekes történelmi gyökerekből táplálkozik. Csak egy gyors példa: 1684ben Lotharingiai Károly megindította a török ellen Budavár ostromát. Miután kétéves harc után elfoglalták a várat, betelepedtek négyezer osztrák katonával. A katonaság akkor lovakat is jelentett. A rengeteg ló etetése számára a Vérmező, a Városmajor rétjeit, valamint az óbudai úgynevezett öreg szigetet kaszálónak jelölték ki és használták akkor is, amikor már a polgári közigazgatás is megindult. A szigetet így eltulajdonították Óbudától. Mivel a tulajdonlás írásos anyagai megsemmisültek, a levéltárban öt falu képviselőinek tanúságtételét őrizték meg, akik eskü alatt vallották, hogy a szige t Óbudáé. Csakhogy a területekre, az ingatlanokra van birtoklási jog és használati jog. Óbuda csak a használati jogot kapta vissza, a birtoklási jog megmaradt a Zichyuradalom keretei között. Régi példa? A konfliktus ma is élő. Hiszen a főváros fejlesztésé ben alapkérdésnek számít, hogy ki mit birtokol, ki mit használ, ki mit irányít, ki mit fizet, ki miért felelős. És a tapasztalat már sok éve az, hogy a birtoklásért, az irányításért, a területért és tulajdonjogért harc folyik, az erősebbik igyekszik pénzüg yi függőséget teremteni, az anyagiak és a felelősség terén pedig súlyos áthárítási mechanizmusok működnek. Ha áttekintjük, hogy a főváros ügyeit szervezheti a kormányzat, legnagyobb erővel a Fővárosi Önkormányzat, a kerületek önkormányzatai, a lakosság civ il szervezetei, akkor úgy tűnik, együttműködésükből hatékony, hasznos rendszerszerű működés valósítható meg. Ha a gyakorlatot vesszük szemügyre, akkor azt tapasztaljuk, hogy az együttműködés helyett helyi problémák uralkodnak, ellenérdekeltségek irányítana k, pártharcok dúlnak még a fővárost irányító koalíción belül is, és ebbe sajnos minden közös gondolkozás belefullad. Közös gondolkodás nélkül pedig perek, perlekedések, viták, harcok lehetnek, szerves és szép fejlődés nem. Itt lenne az ideje, hogy ennek vé ge szakadjon. Itt lenne az ideje a fővárosi és a kerületi önkormányzatok jogrendszerét, pénzügyi függőségét, a birtoklási és a használati jogokat újragondolni. Ez a következő évek fejlődésének alaplehetőségét jelentheti. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Napirend utáni felszólalásra megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, SZDSZ, "TrianonmillenniumEurópa" címmel. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1987ben, Grósz Károly országlása idején publiká ltam egy tanulmányt "Trianoni trauma - középeurópaiság" címmel, amely külföldön is több helyen megjelent. Abból idézek: 1920. június 4én, a trianoni békediktátum aláírásának perceiben a maradék ország összes templomában feljajdultak a harangok. Hatvanhét év telt el azóta. A magyarság részére nem volt kegyelem, politikusai hiába kértek népszavazást, s hiába hivatkoztak a sokat hangoztatott wilsoni önrendelkezési elvekre. Két új, soha nem volt mesterséges állam, és a török elnyomás alól nemrégiben felszabad ult, nemzeti fejlődése kezdetén álló balkáni ország osztozott a történelmi Magyarország területének kétharmadán. Még a magyarságot évszázadokon át sanyargató Ausztria is leharapott magyarlakta területeket. Elborzadunk, ha korabeli dokumentumokhoz jutunk; a szétdaraboló falánkságok étvágyát
