Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Kuncze Gábor (SZDSZ) - az igazságügy-miniszterhez - "A málenkij robot és a nyugdíj-kiegészítés" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4151 az életben, hogyan hatott ez az eseménysor az egész életükre, milyen lehetőségeik volta k vagy nem voltak ennek következményeként, és hogyan hat ez ma az életükre, a háború után 56 évvel, amikor mindnyájan 7580 év között vannak. A kormány 2000ben kiadott egy rendeletet, ami a 35 év közötti, illetve utáni, többek között szovjet munkatáborba n töltött idő után nyugdíjkiegészítést állapít meg. Ezért ők abban hittek, hogy legalább a hátralévő éveikben - remélem sok évük van még hátra - valamelyest könnyebb lesz számukra az élet. Beadták az igényüket. Általános megdöbbenésre visszautasították ők et azzal, hogy nem volt bírósági ítélet. Tisztelt Államtitkár Úr! Rendben van ez így? 194445 volt Magyarországon a jogállamiság csúcsa, amikor bírósági ítéletek alapján hurcoltak embereket munkatáborokba, táborokba, málenkij robotra? (15.00) Vagy egyszerű en rossz a rendelet, amit önök hoztak, vagy rosszul értelmezi ezt a nyugdíjfőigazgatóság. Ezért aztán ezen változtatni kell. Ezért kérdezem az államtitkár urat, hogy önök szerint ez a rendelet elértee a célját. És ha nem, a nyilvánvalóan meglévő hibát sz ándékozike a kormány korrigálni? Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Hende Csaba államtitkár úr válaszol. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót . Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindnyájunk előtt ismertek azok a mérhetetlen szenvedések, amelyeket a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltaknak el kellett szenvedniük. Éppen ezért a rendszerváltoztatást követő első sz abadon választott kormány erkölcsi és jogi kötelességének érezte a diktatúrák áldozatainak a kárpótlását, így a málenkij robotra hurcoltak sérelmeinek az orvoslását is. Részükre a már korábban meghozott kormányrendelet, illetve a kárpótlási törvény - melye t, megjegyzem, önök akkor nem szavaztak meg - tartalmaz rendelkezéseket (Bauer Tamás közbeszól.) , a következők szerint. 1991. január 1jétől a mai napig is a kényszermunkára elhurcolt személyek, a szabadságvesztés, illetve korlátozás idejétől függően, hav i nyugdíjkiegészítésben részesülnek. A sérelmet szenvedett halála esetén a túlélő házastárs a nyugdíjemelés 50 százalékára jogosult. Az 1992. évi kárpótlási törvény alapján a sérelmet elszenvedett havonta életjáradékban vagy egyösszegű kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlásban részesül. A havi életjáradék 1997 óta 10 százalékkal megemelt mértékben jár. A túlélő házastárs, amennyiben házastársa a szabadságkorlátozás ideje alatt halálozott el, a kárpótlás 50 százalékára jogosult. Az a kormányrendelet, amely idén január 1jén lépett hatályba, és amelyre ön is hivatkozik, nem kárpótlási jellegű juttatást állapít meg, s a meghozatalának az indoka az volt, hogy csak azok legyenek jogosultak erre, akik cselekvő közreműködést vállaltak a kommunista diktatúra elleni , az ország szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. A kormányrendelet a demokratikus államrend megteremtéséért vívott küzdelmet és áldozatot azok esetében ismeri el, akiket a diktatúra igazságszolgáltatása a tettükért három évet elérő, vagy azt m eghaladó szabadságelvonással sújtott. Úgy érzem, a rendelet elérte a célját - hogy válaszoljak a kérdésére , mivel az első három hónap alatt a jogosulti körből kétezer főt meghaladó igénylő részesült juttatásban. Én is sajnálatosnak tartom, hogy a jelenle gi költségvetési keretek között juttatásban csak a sérelmet szenvedettek egy érdemdús, ám szűk köre részesülhet, és hogy a nyugdíjkiegészítés bevezetésével a kormány nem tudott többletjövedelmet nyújtani az egészen más okból, ám hasonló sérelmet elszenved ett
