Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 12 (215. szám) - Bejelentés képviselő frakcióból történő kizárásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár:
4091 Felvidékre, Erdélybe és a Vajdasá gba is hullámoztassák tovább, maga a kormányfő cáfolta. Orbán Viktor tegnap is kifejtette, hogy a magyar gazdaság növekedésének fenntartásához több munkáskézre, nem pedig betelepítési akciókra van szükség. A státustörvény célja tehát: nem az embert mindená ron ide, hanem a tőkét, munkahelyet oda. Az MDF úgy látja, hogy aki ma bármilyen betelepítési tervvel áll elő, azzal nemcsak az egyedüli helyes stratégiát, a szülőföldön maradást tagadja meg, de felrúgja a konszenzus még meglévő alapjait is. Eddig ugyanis szerencsére egyetlenegy magyar kormánynak nem jutott eszébe a nemzetvédő emberimport, a Kárpátmedence magyar lakta területeinek kiürítése a hazai népességfogyás demográfiai pótlására. A Magyar Demokrata Fórum szerint ennek orvossága a jó családpolitika. A hhoz pedig, hogy a hazai magyarok minél tovább munkaképesek maradhassanak, a társadalom egészségi állapotán kell javítani. A szaktárca népegészségügyi programja ezt célozza, ennek sikerét kell támogatni. S bár a nálunk befektető multik még mindig az olcsó élő munkaerőt részesítik előnyben, világos, hogy a növekedés és a munkanélküliség szorításában a jövő a szaktudásé és a technikai modernizációé. Felmerült a mintegy egymilliós szórványmagyarság áttelepítése is. Egyesek falvakba, mások alföldi tanyákra küld enék az újdonsült telepeseket, akik földet, fizetést kapnának, előre eldöntve persze, ki a szórvány- s ki a tömbmagyar. Az MDF ezt a víziót mint a nemzetpolitikát alapelveiben megtagadó nemzetmentést a leghatározottabban elutasítja. Elutasítja, mert a szór ványmagyarság döntő többsége nem valami távoli, romantikusan idilli tájakon él a Kárpátok ölén, hanem a történelmi magyar nagyvárosokban. Ők jelentik a közösség szellemi, gazdasági elitjét, szerepük pedig a regionalizmus és a tudásközpontú társadalom koráb an csak nőni fog. A magyarság gazdasági, tudományos és kulturális centrumaiban élő városi szórványok elszívása tehát a nemzetrészek lefejezését is jelentené, ami előbbutóbb a ma még tömbmagyarság szellemi és demográfiai elcsángósodásához, majd asszimiláci ójához vezetne, Meciar, Funar és Seselj legszebb álmait váltva valóra. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Elutasítunk minden úgynevezett magyarságimportot azért is, mert ha például áttelepítenénk a majd' 800 ezres erdélyi szórványt, a maradék magyarság romániai ar ánya olyan mértékben csökkenne, hogy mindenkorra elfelejthetné tulajdon parlamenti képviseletét is. Erre pedig akkor is szüksége van, ha sem ők, sem pedig a felvidéki magyarok egyáltalában nincsenek maradéktalanul megelégedve politikai képviseletükkel és a nnak sikereivel. A Magyar Demokrata Fórum történelmi bűnnek tartaná, ha a határon túli magyarságra bárki is eszközként, az anyaország mesterséges emberutánpótlási bázisaként tekintene, mint akiket szükség szerint kibe lehet tologatni tetszés szerint. A M agyar Demokrata Fórum ez ügyben is az egyenes beszéd híve. Az a véleményünk, hogy a pánikkeltő zűrzavar, a rögtönzés, az átgondolatlan ötletek, az öncsonkítás helyett az önépítés és a gyarapítás a követendő út. Az MDF a státustörvényt ezért tekinti a közös továbblépés lehetséges kiindulópontjának, amivel nem elhozunk, hanem viszünk majd oda, ahova kell, talán az eddiginél is sokkal többet. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében ki kíván válaszolni. (Németh Zsolt jelentkezik.) Németh Zsolt államtitkár úr kíván válaszolni a kormány nevében. Kérem bekapcsolni Németh Zsolt államtitkár úr gépét! (Megtörténik.) Tessék! NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár : Tisz telt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kormány nevében azt tudom mondani, hogy minden egyes szavával egyet tudok érteni. Valóban, a státustörvény rendkívül fontos pillanat a magyar jogalkotás történetében, és reméljük, hogy a mai napon a fő módosító szándékok beépülhetnek a törvény tervezetébe, és abban is bízom, hogy ezt a parlament végső soron egy nagyfokú konszenzussal fogja megtenni. (Dr. Kis Zoltán mobiltelefonján beszélve: Tényleg?)
