Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - MOLNÁR RÓBERT (független): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR RÓBERT (független):
4070 Én elnézését kérem, mert még a cserelap is ezt tartalmazza, de természetesen... MOLNÁR RÓBERT (független) : Tévedni emberi dolog, csak akkor kérném, hogy az időt nullázzák. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Be fo gom számítani... - nem, most indult újra. Öné a mikrofon is. MOLNÁR RÓBERT (független) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amióta Orbán Viktor bejelentette, hogy a magyar kormányt komolyan foglalkoztatja a 2012es olim pia megrendezésének gondolata és a rendezés jogának megpályázása, sokan sokféleképpen kommentálták és kommentálják a felvetést. Tény, hogy a nyári játékok megrendezése nem kevés pénzzel jár, tény, hogy alapjaiban rendezné át sok év költségvetését, tény, ho gy soha nem látott - és ezt jó értelemben mondom - felfordulás venné kezdetét a fővárosban és országszerte. Igen, képviselőtársaim, a fővárosban és országszerte, hiszen egyegy ilyen monstre rendezvény nemcsak az annak helyet adó várost, hanem az egész ors zágot megmozgatja, lendületbe hozhatja a periférián lévő országrészeket is. Azt hiszem, hogy Magyarországon van mit a vidéken lendületbe hozni, hiszen az elmúlt közel ötven évben a vidék csak kiszolgálta a fővárost, s amikor infrastruktúrafejlesztésről vo lt szó, igencsak mostohán kezelte azt nemcsak a kommunista, hanem még a közelmúlt szociálliberális koalíciója is. (20.50) Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy hiba volt lemondani a világkiállítást, hiba lenne részünkről, ha pusztán anyagi okokra való hiva tkozással lemondanánk még csak a pályázás lehetőségéről is. Az olimpia nemcsak Budapest érdeke, hanem összmagyar érdek. Gondoljunk csak abba bele, hogy egy ilyen világesemény mennyire reflektorfénybe helyezné Magyarországot. Végre felkerülhetne a világatla szra ez a tízmillióra apadt ország, végre nem kevernék össze Budapestet Bukaresttel, vagy hazánkat nem Afrika országai között keresnék. Ez is nagy előny lehetne, nem beszélve arról a négy évtizedes lemaradásról, amelyet így e szép és nemes cél érdekében tí zegynéhány év alatt be lehetne hozni. Az infrastrukturális fejlesztésre amúgy is költeni kellene, utakat, épületeket, szállodákat kell építeni és renoválni, tömeg- és légi közlekedést kell fejleszteni, amit előbbutóbb amúgy is meg kellene tenni. Arról ne m is beszélve, hogy sok ezek közül nem állami költségvetésből fizetendő. Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország mindig akkor vívta ki a világ elismerését, amikor kicsiny volta ellenére képes volt a nagy dolgok véghezvitelére; amikor vezetőik nem érdekcsopor tok, hanem az összmagyar érdekeket tartották szem előtt - most is erről van szó. Akik egyből az olimpia anyagi oldaláról közelítik meg a kérdést, azok közül sokan nem a helyes úton járnak, sokan közülük nem szeretnék, hogy ez az ország és ez a kormány sike res legyen. Kedves Képviselőtársaim! A nagy tettek véghezviteléhez bátorságra, tenni akarásra és hitre van szükség. Ha elszántak vagyunk, akkor győzünk, ha elszántak vagyunk, akkor nem veszíthetünk. Hogy a sportnál maradjunk, bizonyára figyelik az egyik le geredményesebb magyar sportolót, Kovács Istvánt. Kokó nemcsak azért sikeres, mert erős, nemcsak azért veri sorra ellenfeleit, mert órákat edz és mindenkinél dagadóbbak az izmai, hanem azért, mert van hite; mert úgy száll ringbe, hogy ezt a csatát meg kell nyernie. Egyszóval: hisz, bízik önmagában. Én a miniszterelnök úrral együtt hiszek egy sajátos magyar modellben, abban, hogy kis ország ellenére képesek lehetünk felzárkózni a fejlett országok sorába; hogy képesek lehetünk tudásunk és tehetségünk legjavát adva bármilyen célt magunk elé kitűzni és azt elérni. Kérdezem önöktől, képviselőtársaim, mennyivel vagyunk mi rosszabb helyzetben a 2008as olimpiára pályázó Isztambulnál, Havannánál vagy Kairónál. Azt hiszem, nem állunk rosszabbul. Valahol olvastam, hogy az olimpia kapcsán kezdtek Sydney elővárosainak nagy renoválásához, és
