Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 11 (214. szám) - A fogyatékos személyeknek adható egyes pénzbeli ellátásokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
4065 Tisztelt Képviselőtársai m! Azt gondolom, hogy rengeteg probléma keletkezett a fogyatékossági támogatási jogosultság megítélésével kapcsolatban is, nagyon sok panasz érkezik hozzánk országszerte. Elsősorban háziorvosokra panaszkodnak az érintettek, akik adott esetben vizsgálatra s em küldik el a hozzájuk forduló fogyatékos személyeket, mondván, hogy úgysem jogosultak a fogyatékostámogatásra. De egészen bizonyos, hogy vannak az elutasítás mögött olyan szempontok is, hogy gyakorlatilag anyagilag nem járna jobban a fogyatékos személy. A bizottsági vitában én magam további szempontokra is fölhívtam a figyelmet, és megmondom őszintén, abban a reményben, hogy a jövő héten azért a javaslat lényegét, az alapjavaslatot el tudja fogadni a tisztelt Ház, én még két módosító indítványt beterjeszt ettem a mai napon. Az egyiket a vakok érdekében, a másikat pedig azoknak az érdekében, akik fogyatékossági támogatásra nem válnak jogosulttá a szigorúan megállapított feltételrendszer miatt, de a megemelt szintű családi pótlék járna nekik, tehát hogy ne eg yszerűen határidőeltolással tartsuk őket bizonytalanságban a jövőre nézve, hanem fogalmazzuk meg egy olyan kodifikált szövegváltozatban a két támogatási forma egymást kizáró voltát, hogy új, megemelt összegű családi pótlék megállapítására a jövőben is leg yen lehetőség a régi, külön jogszabályban előírt feltételek mellett abban az esetben, ha fogyatékossági támogatásra nem jogosult az illető. Ami a vakokat illeti: azt gondolom, teljesen méltánytalan, hogy a hatályos szabályozás szerint ők az alsó kategóriáb a, tehát a jelenlegi 50 százalékos kategóriába, ha sikerül megemelni, akkor a 65 százalékos kategóriába tartozzanak. Befejezésül hadd olvassam fölt azt a kéthárom mondatot, ami olyan megindítóan szép volt, amikor bizottsági ülésen Erhardtné dr. Molnár Kat alin, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkár asszonya érvelt maguk mellett: "Nagyon nehezen szólal meg az ember önmagáért. Az egész életet eléggé jó teherbírással kell élni, ha az ember vakon, teljesen vakon vállalja az életet. Úgy gondolom, a 80 százalék azért illetné meg talán a teljesen vak embereket, mert nincs olyan, hogy önkiszolgálásra képes vak. Én minduntalan rá vagyok kényszerülve mások segítségére." Azt gondolom, hogy ezek méltányolható, méltányolandó szempontok, hogy a ti sztelt képviselőknek, a tisztelt Háznak van lehetősége még ezt a kis korrekciót befogadni a javaslatba. Ehhez kérem a támogatásukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Erkel Tibor ké pviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. ERKEL TIBOR (MIÉP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy ezen a késői órán fölösleges szavakat fölösleges hozzátenni ahhoz, ami eddig elhangzott, hiszen a Magyar Igazság és Élet Pártja az öt képviselő indítványának megjelenését nagy örömmel fogadta, és legalább akkora örömmel azt, hogy a bizottság gyakorlatilag teljes egyetértésben vállalta a módosító indítvány megfogalmazását és fogadta el azt. Úgy véljük, hogy ez a hirtelen, kényszer szülte lépés ismét olyan területre, olyan gondokra irányította a figyelmet, amelyet képviselőtársaim, Koltai Ildikótól kezdve, a bizottsági elnökünk, Kökény Mihály képviselő úron keresztül tökéletesen leírtak és a bizottsági in dítványban korrekten megfogalmaztak. Mindazok, akik ehhez még további észrevételeket fűztek, számunkra segítettek világosabbá tenni azt a képet, amivel és amiért foglalkoznunk kellett. Engedjék meg, hogy csupán annyit mondjak még, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja teljes mértékben, fenntartás nélkül támogatja az indítványt. Köszönöm szépen. (Taps.)
