Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
400 viszonya sem tisztázott a munkavédelem országos programjához. Tehát ha vannak ilyen kezdeményezések és programok, akkor azért jó lenne valamiféle harmóniát teremteni közöttük, mert különben a sok bába között elvész a gyerek. Tisztelt Képviselőtársaim! A program időtartama öt év, de a saját elemeit ez a program nem helyezi el az idősávon, a feladatok végrehajtását teljes egészében a kormányra bízza azzal, hogy a program befejezését követő fél éven b elül, vagyis öt év múlva majd számoljon be a végrehajtásról. Ezzel én nem tudok azonosulni, mert ha ebből az aspektusból közelítünk a javaslathoz, akkor azt láthatjuk, hogy az országgyűlési határozat konkrétumokat nem tartalmaz, a keretek elnagyoltak, errő l már többen szóltak, az egész kérdés a kormány kompetenciájában van. Ezt így is lehet csinálni, de akkor mi szükség van az országgyűlési határozatra? Az embernek picit az az érzése, hogy ez az előterjesztés formálisan kíván csak eleget tenni a törvényi kö vetelménynek. Engedjenek meg néhány részletes észrevételt! A program stratégiai alapelveket vázol, de itt is az a bajom, hogy ezek olyan mértékben általánosak, hogy azok kielégítenék egy nemzetközi szerződés követelményeit is, azaz ebbe a stratégiai elvgyű jteménybe szinte bármit bele lehet magyarázni. Némi meglepetéssel érzékeltem a javaslatnak azt a pontját, amely úgy szól az V. fejezetben, nagyon egyértelműen és félre nem érhetően, hogy el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek bizt osítási ágát. Tisztelt Elnök Asszony! Az a helyzet, hogy ez a kérdés az egészségügyi reformnak is egy régóta vitatott ügye és kérdése. Számomra aggályos, hogy szabade egy munkavédelmi határozat keretében dönteni egy ilyen fontos ügyről, arról nem beszélve , hogy semmiféle hatástanulmány ezzel összefüggésben nem készült, és egy alapvető kérdése az egészségpolitikának az, hogy Magyarországon a kötelező egészségbiztosítás kockázatközössége vajon megbonthatóe. Svájcban vannak most óriási viták arról, hogy sike rüle a baleset- és betegbiztosítást úgy elválasztani, hogy koordinációs és elhatárolási problémák ne keletkezzenek. Azt gondolom, hogy itt nagyon alaposan elemezni kell ezt a kérdést; ahhoz képest, hogy egy rövid, odavetett mondat van erről, azt hiszem, e z teljeseggel elégtelen. (11.20) Tehát azt hiszem, hogy erről nagyon alapos elemző vitát kell folytatni; nem tudom azt támogatni, hogy erről a kérdésről a munkavédelmi program keretében határozzunk. Ugyancsak van egy kívánalom itt az V. fejezetben, amely ú gy szól, hogy ki kell alakítani a foglalkozási rehabilitáció hatékony gyakorlatát. Ez a kérdéskör is alaposabb elemzést érdemel, én nem tartom valószínűnek, hogy ezen belül az a legfajsúlyosabb kérdés, hogy a foglalkozásegészségügyi szolgálatok és a munka ügyi központok között milyen színvonalú az együttműködés. Ezzel összefüggésben nem lehet megkerülni, tisztelt képviselőtársaim, a rokkantnyugdíjazás rendszerével kapcsolatos problémákat - ezt az elmúlt kéthárom esztendőben sikerült a kormánynak a szőnyeg alá söpörnie. Biztos vagyok abban, hogy az orvosszakmai elbírálás szigorítása messze nem meríti itt ki a reform kritériumait, arról nem beszélve, hogy a rokkantnyugdíjazással, a foglalkozási rehabilitációval kapcsolatban van egy hatályos országgyűlési hatá rozat, amelynek teljesítési határideje már régesrégen lejárt. Azt gondolom, hogy ezzel az üggyel is alaposabban kellene foglalkozni, ennek is nagyon sok, a munkavédelemmel kapcsolatos összefüggése van. Itt nem tartom kielégítőnek ezt a jámbor óhajt. Elnök Asszony! Azt gondolom, hogy a munkavédelmi programhoz mindenképpen indokolt néhány módosító indítvány benyújtása, én most csak háromról szeretnék befejezésül szólni. Mindenképpen indokolt, hogy a 2. pont szövegét szigorú megfogalmazásokkal egészítse ki a tisztelt Ház, például azzal - erről is szólt Molnár Albert képviselőtársam , hogy a kormány számára konkrét határidőt kell megállapítani a végrehajtási ütemterv elkészítésére, és ezt legyen köteles a kormány
