Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. június 1 (213. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Energia Hivatal 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
3952 ország növekedése, gazdasági növekedése hátrányt szenve dne. Hálás lennék, ha Göndör képviselő úr ezt megvilágítaná, mert ahogy ez elhangzott, kérdést vet fel bennem, és gondolom, többekben is. Szeretném megdicsérni vagy elismeréssel illetni Szentgyörgyvölgyi képviselő urat, aki nagyon szakszerűen rámutatott a takarékosság kérdésére. Ugyan nem mondta ki, de mi tudjuk, hogy Magyarország energiafogyasztásban élen járó ország, persze ez azt jelenti, hogy energiapazarlásban élen járó ország. Még egy: a szociális tarifa kérdése kapcsán (Az elnök a csengő megkocogtatá sával jelzi a felszólalási idő leteltét.) - letelt az idő, de szeretnék rá visszatérni - arról van szó, hogy kit adóztatunk meg. Megadóztathatjuk a vállalatot azért? Az nem közfeladat? Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen én is, képviselő úr. Megadom a szót kétperces időkeretben Szalay Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr! SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Horváth Képviselőtársam! Egy ala pvetően ellenőrzési feladatot betöltő hivatal függetlensége nem azt jelenti, hogy ab ovo minden tevékenységében a kormány által elgondoltakkal ellenáramban kell hogy ússzon, vagy menjen, viszont alapvető feltétel, hogy ne a kormány uszályában maradjon ez a hivatal - elnézést, most túlzok, a plasztikusság kedvéért mondtam így, mert az Energia Hivatalról nyilván nem állítható, hogy egyértelműen a kormány uszályában van a tevékenységét illetően. De az bizony alapvetően mondható, hogy a függetlensége erősítésre szorul, és erről vitatkoztunk itt. Az a félénk hangnem, amit ez a beszámoló megütött a neuralgikus kérdések elhagyása miatt, feltételezi, hogy ezen a területen bizony van mit javítani. Amit azonban én eredetileg szerettem volna mondani: a vezetékes fogyas ztói energiaárak kérdése mindig a viták középpontjában van itt, a parlamentben, amikor bármilyen energetikai téma felmerül. Nagyjából az is elfogadott dolog, hogy lehetetlen hosszú távon mesterségesen leszorítani, a világpiaci tendenciáktól eltérő mestersé ges keretek között tartani ezeket az árakat itthon, de ennek ellentételezéseként szociális tarifákat kell kialakítani. Egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban a villamosenergiatörvény parlamenti vitájában Glattfelder államtitkár úr azt mondta, hogy a miniszt ériumon belül felállt az a team, az a csoport (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) , amely elkezdte a szociális tarifák kidolgozását. Itt lenne az alkalom, hogy az államtitkár úr röviden tájékoztasson minket, hogy hogy me gy a munka, folyike, felállte ez a team, és ténylegesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) végeze munkát. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a kétperces felszólalásokban az időkeretet legyenek olyan kedvesek betartani! Ugyancsak két percben megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Én ellentmondást vélek felfedezni Horváth ké pviselő úr előző hozzászólásában, összevetve egy olyan témával, amelynek a tárgyalása ezután következik. Nevezetesen, a kérdés arról szól, hogy a kormányzati politikát, stratégiát, döntéseket különböző intézmények milyen mértékben kell hogy összehangoltan teremtsék meg, vagy adott esetben akár - bizonyos szempontból - alárendelt szerepben. Nos, ha elfogadjuk azt, hogy igen, a Fidesz egyetért azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája az eddigihez képest is függetlenebbé váljon azoktól a kormányz ati célkitűzésektől, amelyeket ez a program megvalósít, és ez a függetlenedés tételesen bizonyíthatóan nagyobb mértékű lesz, mint eddig, holott megítélésünk szerint az összhangnak igenis meg kellene
