Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MOLNÁR ALBERT (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KISS ANDOR (MIÉP):
396 Következő lépésként a saját életemben a munkavédelemmel - mármint vezetőként, építésvezetőként - az építőiparban kerültem kapcsolatba, még a szocializmus idején. Meg kell mondanom, hogy a munkavédelmistől jobban tartottunk, mint a párttitkártól. Annak idején sokkal... (Dr. Takács Imre: A párttitkár rendes volt!) Nem mondhatnám - elnézést a közbeszólásért. Tehát jobban tartottunk a munkavédelmi ellenőrzéstől, mint bármilyen más ellenőrzés től. Ilyenkor mindig ragyogóan kicsinosítottuk a gépeinket, mindenki megkapta a védőfelszerelést. Akkor természetesen minden dolgozó használta a védőfelszerelését is, aztán természetesen öt perc múlva minden maradt a régiben. Jött a rendszerváltás. A rends zerváltás után az élet más területén szereztem tapasztalatokat a munkavédelemről. Németországban dolgoztam néhány évet, ahol egész másként kellett megtapasztalnom, mint akár a szocializmusban, akár - miután hazatértem Németországból - Magyarországon. Itt k apcsolódnék talán az országgyűlési határozati javaslat egy pontjához, amelyben azt ecsetelgeti, hogy különböző népek hogyan viszonyulnak a munkavédelemhez. Ez a határozati javaslat is leírja, hogy ahogy észak felől délre haladunk, statisztikailag úgy növek szik a munkahelyi balesetek száma. Ezt megtapasztalhattam saját munkám során Németországban is. Azt hiszem, ennek a tudatformálás lehetett az elsődleges oka. Különböznek a tudatformálásban bizonyos népek is. Sajnos mi, magyarok, azt hiszem, ebben eléggé a hátulján kullogunk, a mi tudatunkig nem mindig jut el sem a munkavédelem kérdése, sem a másik, a Házban sokat emlegetett környezetvédelmi tudatformálás sem. Amikor ÉszakNémetországban dolgoztam, ha egy dolgozóm levette a sisakját, két másodperc múlva ott volt a - mi fogalmaink szerint - körzeti megbízott rendőr azzal, hogy valaki bejelentést tett, az utcai járókelő akár mobiltelefonon, akár telefonon felhívta a rendőrséget, hogy azon a munkahelyen bizony baj van, mert valaki sisak nélkül dolgozik. Később d élebbre kerültem Németországban - tehát mint ahogy az országgyűlési határozati javaslat is írja , Bajorországban bizony egyszer azért keresett fel a rendőr, hogy egy ember valamikor ÉszakRajnaVesztfáliából arra járt az utcán, és bejelentést tett, és mic soda dolog az, hogy őneki most emiatt ki kellett jönni erre a munkahelyre, és jegyzőkönyvezni kell. Azt hiszem, hogy ma nálunk is valahol itt tartunk. Nem hiszem, hogy ma bárki is bejelentené a rendőrségen azt, hogy akármelyik építkezésen vagy valamelyik m unkahelyen dolgozók biztonsági felszerelés nélkül vagy nem megfelelő biztonságos körülmények között dolgoznak. A rendszerváltáskor Magyarországon nagyon sok minden megváltozott, úgy, ahogy ezt az országgyűlési határozati javaslat első része is taglalja, ka otikus állapotok keletkeztek a munkáltatóknál és a munkavállalóknál is. A munkáltatóknál talán a legutolsó helyen túlra került a munkavédelem kérdése. A munkavállalók pedig azért, hogy bárhol munkát találjanak, mindenre hajlandók voltak, mindent kénytelene k voltak elfogadni. Azután - legalábbis úgy érzékelem, hogy valamikor a kilencvenes évek közepén - bizonyos javulás történt ebben a helyzetben, de azért nem minden teljesen tökéletes. Erre utal az, hogy körülbelül két évvel ezelőtt egy kérdést intéztem a m iniszter úrhoz a munkavédelem helyzetével kapcsolatban. Ebben gyakorlatilag azt fogalmaztam meg, hogy ha ma Magyarországon egy vállalkozó költségkalkulációba kezd, és árat kalkulál, akkor talán az első dolog, amivel nem nagyon kalkulál, az a munkavédelem k érdése, tehát nem állítja be az áraiba, mert maga a piac nem tudja elfogadni, mert a másik vállalkozó is hasonlóan kalkulálja az árait. Sem a környezetvédelem, sem az egészségügy, tehát a munkaegészségügy, sem a munkavédelem nem olyan tétel ma a vállalkozó knál, amelyeket igazán belekalkulálnak az áraikba. Ez a kérdés akkor egy konkrét baleset folytán fogalmazódott meg bennem. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben változás sajnos az utóbbi időben sem történt. A miniszter úr az akkori válaszában nem nagyon bizta tott különböző válaszokkal. Ezért üdvözöltem én azt, hogy
