Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János):
3925 erősen korlátozott körre érvényes, s nehezen értelmezhető. Ennek is szerepe lehetett - az egyes eljáró szervek lélektelensége és gondatlansága mellett - abban, hogy sok arra érdemes idős kérelmező nem kapta meg a mai napig a jogosan járó szerény elégtételt képviselő emléklapot. Nemrég vettem kézhez, pontosabban olvastam a monitoron Sztáray Zoltán elektronikus levelét, amelyben a San Bernardinóban székelő "Recski Szövetség - A Recski Kényszermunkatábor Volt Rabjainak Nemzetközi Képviselete" ügyvezetőjeként tájékoztatott arról, hogy többszöri ígérgetés ellenére sem kapta meg egy sor volt recski elítélt az emléklapot. Sztáray Zoltán a Püski Kiadó gondozásában megjelent Csákánykő című könyvében részletesen leírta, hogy a munkatábor feloszlatása után mintegy hetvenüket Kistarcsára vitték, és ott egy ideiglenesen működő bíróság utólagosan börtönbüntetésre ítélte őket sommás módon. Az egész koholt bírósági processzus csak arra volt alkalmas, arra szolgált, hogy korábbi fogva tartásukat igazolja. Volt, akit ennél többre ítéltek el, például nyolcesztendei börtönre, és csak a forradalom alatt szabadult. Szabadulásuk után mint volt elítélteket sok hátrány érte őket. Kényszerlakhelyet jelöltek ki számukra, segédmunká t is alig kaptak, hetente kellett jelentkezniük a rendőrségen, és a büntetett előélet megnehezítette sorsukat. Sztáray kérelme megjárta a minisztériumokat, a Miniszterelnöki Hivatalt, szóbeli és levélígéreteket kapott emléklap helyett. Így nem szabad bánni azokkal, akik a független és demokratikus Magyarország megvalósításáért tevékenykedtek, és ezért súlyos joghátrányokat szenvedtek. Méltatlan mindnyájunk számára és megengedhetetlen, én szégyellem magamat a magyar hatóságok miatt. (14.20) A kormányrendelet csak magyar állampolgárok számára teszi lehetővé az emléklap adományozását, holott nemcsak magyar állampolgárok szenvedtek a magyar szabadságért, továbbá ismeretes, hogy ítélet nélkül is sok embernek korlátozták három évig vagy tovább a szabadságát. Mint kedves műegyetemi professzoromat, akit a Standard gyár műszaki igazgatójaként tanúnak vittek be, és csak 1955ben engedtek ki, őt se ítélték el, vagy Bozóky Éva újságíró Donáth Ferenc feleségeként 3,5 évet ült, ő is ítélet nélkül. Alkotmányellenes az is, h ogy senki sem kérheti személyesen az emléklap adományozását, hanem kizárólag a Szabadságharcos Alapítvány tagszervezeteinek javaslatára indulhat meg az eljárás. Ez nem jogállami megoldás, és megengedhetetlen. Ellentmondásos, érthetetlen és szerintem nem me gengedhető, hogy az 1999. július 27én kelt és öt nap múlva hatályba lépő rendelet előírja, hogy ugyanazon év augusztus 31éig, tehát szűken 29 nap alatt kell az alapítvány tagszervezeteinek a Miniszterelnöki Hivatalhoz írásban benyújtani összesített javas latukat. Tehát nem egészen egy hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy a világ minden részén élő idős emberek megtudják, hogy van ilyen emléklap, lehet jelentkezni valamelyik tagszervezetnél, a tagszervezet elbírálja, összesíti, és beadja a Miniszterelnöki Hi vatalnak. Azt hiszem, 28 nap, ha kiszámítjuk pontosan, képtelenség. Vajon az volt a kormány szándéka, hogy senki vagy kevesen kapjanak emléklapot? Nem hiszem, kizártnak tartom. Inkább az, hogy átgondolatlan, ellentmondásos és rossz a rendelet. Kértem a min iszterelnök urat levélben, hogy vizsgáltassa felül a rendeletet, és javítsák ki a hibákat. Mindenekelőtt azonban ezeknek az idős embereknek, akik még élnek, és várják ezt az emléklapot évek óta, sürgősen meg kell küldeni, addig, amíg bírnak még rá várni. A zt hiszem, hogy ez tiszesség és becsület kérdése. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Barkóczy Gellért képviselő úrnak, aki szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett.
