Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. május 31 (212. szám) - Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3896 behozott húskészítmények kel, amellyekkel kapcsolatban fölmerült a gyanú, hogy az állateledelnek volt minősítve már kint Németországban, ahonnan is megérkezett. Nos kérem szépen, a dolgozók engem fölkerestek petícióval, filmfelvételekkel és fényképekkel is. Elrendeltem a vizsgálat ot, és olyan furcsa dolgok derültek ki, ami az akkori állatorvosi szolgálat megyei tevékenységét is minősítette némi összeférhetetlenségi gyanúval is, hisz a házaspár egyik tagja a megyei főállatorvos volt, a másik meg annál a cégnél vizsgálatot ellátó és teljesítő személy. Nos, az előző héten elfogadott, illetve tárgyalt, az állategészségügyről szóló törvénynél is már voltam bátor jelezni abbéli aggályomat, hogy nem szerencsés az, hogyha az állatorvosi igazolások úgy történnek meg, hogy esetlegesen a munká ltató beosztottja az az állatorvos, aki átmenetileg, megbízás alapján hatósági feladatot lát ma el; ráteszegeti a pecsétet az adott élelmiszerre. Most miután azt a törvényt elfogadtuk, tehát az a lehetőség megvan. Most következményként itt az é lelmiszertörvény, amelyben aggályos, hogy egyes körök számára - mégha ki is nyilvánítjuk, hogy megfelelő kontroll, ellenőrzés működik, a szolgálat ott van - mégiscsak előnyt biztosítunk, illetve lazítunk azokon a szabályokon, amelyeket 1995ben ez az Orszá ggyűlés 96 százalékos többséggel fogadott el. Megállapítva, hogy ez a szabályozás nemhogy az Európai Unió szabályaival harmonizál, hanem előre is mutat. Tehát az Európai Unióban az akkori viták az élelmiszerhigiénéről, illetve a humán egészségvédelemről m ég nem voltak olyan lázas stádiumban, mint most. Hiszen a BSEről csak úgy mondogatták, hogy van Angliában, esetleg találtak egyetkettőt, de semmiféle bizonyítéka annak, hogy az állatról emberre átterjedhet, nincs. Nem beszéltek az európai uniós sertéspes tisről. Nem beszéltek, mert lokalizáltan Németországban, illetve Hollandiában volt, de ez annyira a piacot nem mozgatta meg. Fel sem tételeztük, hogy száj- és körömfájásjárvány Európa fejlett felén ma is előfordulhat. Mi úgy gondoltuk '95ben, hogy a szabá lyokkal azért mi legyünk egy kicsit szigorúbbak, mint az EU. Most ehhez képest az Európai Unióban az elmúlt két évben bekövetkezett negatív folyamatok arra késztették őket, hogy az Agenda 2000et aláírók azon fejezet alapján, amely az élelmiszerfeldolgozá st, az élelmiszerelőállítást, valamint a humán egészségvédelmi fejezetet illető részben újabb tárgyalásokat kezdjenek. Az Európai Unió, úgy tűnik, szigorúbb egészségügyi szabályok felé mozdul el. Mondhatnánk, szerencsés helyzetben vagyunk, hisz mi már meg tettük, a mi szabályaink megfelelően szigorúak. Viszont abban az időszakban, amikor bizonytalan az Európai Unió is, hogy mit csináljon az állategészségügy terén, mit csináljon az élelmiszerhigiéné terén, akkor szükségese egy ilyen módosító indítvánnyal m ost ebben az időszakban bejönni az Országgyűlés elé? Én azt mondom, hogy nem feltétlenül szükséges. Nem olyan mérvű ez a módosítás, és nem olyan súlyú, hogy ne várhattunk volna ezzel, mondjuk, tavaszig, mert még tavaszra ezt meg lehet csinálni, vagy hagyt uk volna az új kormányra, hogy kezdjen valamit, ha akar, mert mi le vagyunk védve kellő mértékben a jogszabályi háttérrel. Tessék? (Dr. Horváth János: Van nekünk egy jó kormányunk.) Hát lehet, hogy ugyanez marad 2002 után is. Hát professzor úr arra töreked nek önök, hogy maradjon, mi meg arra, hogy menjen. De valaki majd csak lesz. Tehát kormány nélkül majd csak nem marad ez az ország. (Dr. Horváth János: De kormányozni.) Hát így van, mindenki fog kormányozni, majd aztán népszavazást írunk ki annak érdekében , hogy ki jelentkezik miniszternek, vagy államtitkárnak, mint a magyar labdarugó válogatottban. Hisz már lassan elfogynak a számba jöhető személyek, de ez még a jövő. Én azt hiszem, hogy a professzor úr, mint Amerikában tanító híres közgazdász körülbelül ismeri, hogy az Amerikai Egyesült Államok élelmiszertörvény előírásai hogy szólnak. Hogy vihet be ön az Egyesült Államokba akár egy deka fölvágottat is? Sehogy, kedves professzor úr, azt úgy elkobozzák öntől, mint a huszonegy. Beviheti a konzervet, bevihet i a megfelelően lezárt, lepréselt, légtelenített, és konzervmintára megcsinált, vagy füstöltárut, de ön az ilyen felvágottakkal, nyersárukkal bizony nem sokra megy, legföljebb a mexikói határ felől próbálkozhat.
