Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. február 15 (188. szám) - Az ülésnap megnyitása - A munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP):
381 érdekeltté váljanak abban, hogy a saját cégüknél, a saját munkahelyükön jobb, tisztességesebb és egészségbarátabb környezetet tudjanak kialakítani a munkavállalók számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Zakó László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsé ge frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdem, hogy a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója a határozati javaslatba n foglaltakat messzemenőkig támogatja, annak elfogadását javasolja. Talán a legnagyobb kritikai észrevételünk az, ami már elhangzott, hogy kicsit megkésettnek tartjuk. Miért is mondom ezt? Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének, az ILOnak a missziója az akkori magyar kormány meghívására 1991 őszén, illetve 1992 első negyedévében több héten keresztül Magyarországon tartózkodott, hogy a munkaügyi felügyelet rendszerét vizsgálja. A vizsgálatok befejeztével 25 ajánlást készítettek és adtak át a munkaügyi f elügyelet rendszerét illetően, amelyek közül első helyen a munkabiztonságot és munkaegészségügyet integráló országos munkavédelmi politika kidolgozását javasolták. Ehhez képest sajnos több mint nyolc év telt el, és csak most sikerült a munkavédelem országo s programját a tisztelt Háznak tárgysorozatba venni. Az országos program szerkezeti felépítése áttekinthető, az egyes fejezetek logikus sorrendben követik egymást, bár meg kell jegyezni, hogy az adatok nem a legfrissebbek, '98asnál újabb számsorokkal nem találkoztunk, és itt teljes összképet a mai helyzetet illetően nehéz megállapítani. Tartalmi vonatkozásokban - részben személyes tapasztalataim alapján, lévén éveket dolgoztam a munkavédelem területén - a következő kiegészítésekkel kívánom az ajánlott prog ram egyes megállapításait árnyalni, egyben talán teljesebbé is tenni. A munkavédelem állami intézményrendszerében jelenleg - a műszaki biztonsági főfelügyeletet is természetesen ide számítva - valójában négy állami hatóság gyakorol munkavédelmi hatósági fe lügyeleti tevékenységet. A szociális munkavédelem érvényesítése a munkabiztonságért, a munkaegészségügyért és az általános munkafeltételekért a mostani megosztott ellenőrző testületekkel bizonyosan nem a leghatékonyabb. A hivatkozott ILOajánlások közül a vizsgálatot végző nyugateurópai szakemberek a legfontosabb és legnagyobb hatásúnak egy integrált, egységes felügyelőség létrehozását jelölték meg. A munkavédelmi felügyelet és minisztériuma az eltérő tárcaérdekek folytán ebbéli törekvését nem tudta érvény esíteni. Az integráció helyett 1996tól kezdődően megkapták - bizonyos kivételekkel - a munkaügyi ellenőrzési feladatokat. Volt egy jó cél, és volt egy ahhoz vezető majdhogynem egyedüli eszköz, amelynek használatát nem akarták az akkori döntéshozók. Mit er edményezett ez napjainkra? Megyei szinten a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség és az ÁNTSZ megyei, városi szervezetei között lényegében szervezett együttműködés nincs. Az esetenkénti együttműködés a két hatóság egyes szakemberei között jó, de ez ink ább a személyes kapcsolatoknak köszönhető. A munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők egységes és naprakész szakmai felkészítettsége terén - különös tekintettel a többféleképpen is értelmezhető és megvalósítható kockázatkezelésre - lemaradást látok. A lemar adás pótlásának nyilván érezhető költségkihatása is van egy állami szervnél, azonban nem lenne szerencsés, ha a jogszabályi és a piaci követelmények szorítását pontosan érzékelő munkavédelmi szolgáltatók növekvő hányada szakmaiságban tartósan fölényben mar adhatna egy átlagos felügyelővel szemben. További régóta fennálló probléma a megyei munkabiztonsági felügyelők műszaki eszközökkel, ezen belül korszerű mérőműszerekkel való nem megfelelő ellátottsága. Ami rendelkezésükre áll, az a
